2013 február
Skyler és Drew hamar elmentek, mert dolguk volt (?) így nyolc órakor már a kanapén döglődve kapcsolgattuk a TV-t.
-Nem.-rázta a fejét Ryan, mire én tovább nyomtam.
-TITANIIIIIIC.-ordított fel John.
-Valami értelmeset nézzünk már.-nyöszörgött Cody.
-Akkor keressél valami értelmeset. Én mentem lefeküdni.-vágtam hozzá a távirányítót.
-Már?-nézett rám furcsán Edward.
-Még le kell tudnom egy telefonos interjút is valamikor hajnalba, úgyhogy aha.-intettem a társaságnak, és felbaktattam a lépcsőn.
London ma sem okozott nekem csalódást. Az eső egész éjszaka szakadt, így egy szemhunyásnyit sem aludtam. Hajnali három fele már inkább lementem a konyhába és főztem egy kávét, mert már nem aludhattam vissza (az eső persze pont akkor állt el).
Kimásztam a puha ágyamból, és lecsoszogtam az említett helységbe, ahol legnagyobb meglepetésemre Edward-ot találtam.
-Te meg mit csinálsz itt?-léptem mellé, mire ő összerezzent.-Bocsi, nem akartalak megijeszteni.-mosolyodtam el halványan.
-Semmi gond.-mosolygott Ed is.-Egyébként nem tudunk aludni. Csinálok John-nak egy kakaót.-kavargatta a bögrében lévő forrócsokoládét.
-Most egy ideig te leszel a gondoskodó testvére?-nevettem.
-Igen. Vérig sértettem John-t, és jóvá akarom tenni. Életemben nem követtem el még ekkor hülyeséget.-rázta a fejét.-Muszáj jóvá tennem.-harapdálta a szája szélét.
-És akkor mi lesz a Jedward-el?-vettem ki egy csészét a szekrényből, és a kávégép alá tettem.
-Nem tudom. Egyenlőre a kapcsolatunkat szeretném helyre tenni, utána pedig jöhet a többi dolog, amit elrontottam.-nézett rám.
-Edward, én nem haragszom rád.-ráztam meg a fejemet mosolyogva, mire Edward látszólag megkönnyebbült.
-Attól félek, hogy egy ekkora hibát oké John még megbocsát nekem, mert a testvére vagyok, de mi van a rajongókkal?-kezdett el aggódni.
-Ed, nyugi. Minden rendben lesz.-simítottam meg a karját.
-Remélem, de...-kezdte volna, de nekem megcsörrent a telefonom.
-Igen?-emeltem a fülemhez a telefont.
-JÓ REGGELT SARAH!-sikították a Szingapúri rajongóim.
-Jó reggelt.-mosolyodtam el.
-Bocs Sarah, ha így hajnalba már megsüketíttek a fanok, de betörték az ajtót.-nevetett Jake, a műsorvezető.
-Nem süketíttek meg. Imádom mikor sikítoztok csajok.-ordítottam, mire Edward a szájához tette a mutató ujját. Visszatartott nevetéssel bólintottam, tátogtam egy "jó éjszakát" szerűséget, és kimentem a teraszra.
-Bocsánat, itt vagyok.-nevettem.
-Rendben. Akkor itt az első kérdés...Kitől is?-hallottam Jake furcsa akcentusát.
-Stephany.-vágta rá a lány.-És először is azt szeretném elmondani, hogy nagyon imádlak Sarah, és az lenne az kérdésem, hogy ki a kedvenc énekesed?-hallottam Stephany hangján, hogy vigyorogva, mire én is elmosolyodtam.
-Én is szeretlek Stephany, és még mindig az ikrek a kedvenceim.-válaszoltam.
Még millió meg egy szokványos kérdés volt, így nem csoda, hogy a vége fele már kezdtem is unni, így felmentem a szobámba, és kihangosítottam a telefont.
-Szia Sarah.-szólalt meg valaki magyarul.
-Szia.-köszöntem szintén magyarul.-Mondanám, hogy beszélgessünk magyarul, de senki sem fogja érteni úgyhogy megkérhetnélek, hogy angolul folytassuk?-nevettem.
-Persze.-váltott angolra.-Szabad érdeklődnöm, hogy John hogy van?-kérdezte félve.
-Hát nem tudom, hogy el kellene-e mondanom, de Edward tegnap délután visszajött, és végre kibékültek.-mondta vigyorogva, mire a stúdióba lévők elkezdtek sikítozni. Már éppen válaszra nyitottam volna a számat, mikor kinyílt az ajtó, és az ikrek feje jelent meg a kis résen.
-JEDWARD LOVE SINGAPORE.-ordították.
-Mi is szeretünk titeket srácok.-nevetett Jake.-Edward, lehetne egy kérdésem?-folytatta.
-Hogy miért jöttem vissza? Vagy hogy egyáltalán miért mentem el?-sóhajtott Edward.
-Igen.
-Akkor kezdjük az elején.-ült le mellém Ed.-Igazából ez már nem most kezdődött. Először akkor éreztem azt a furcsa érzést, mikor eltört a lábam, és utána hetekig kórházba voltam. Akkor olyan jelentéktelennek éreztem magamat, vagy nem is tudom, aztán meg elkezdtük forgatni a Let Loose-t. Emlékszem, hogy mikor John elkezdte a lányoknak gitározni a Lovebug-ot, akkor elgondolkodtam, hogy mennyire tehetséges ikertesóm van.-mosolygott John-ra.-De én mit tudtam felmutatni? Azt, hogy van egy kevés hangom?-folytatta.-Onnantól kezdve ez az érzés nem hagyott el. Valahogy ez az egész éneklés mindig is John álma volt, és nem az enyém. Ne értsetek félre, imádtam, és imádom is csinálni, de igazából sosem hittem volna, hogy egyszer énekes leszek. Aztán jött ez a budapesti koncert, ahol láttam egy táblát amire az volt írva, hogy "John a legtehetségesebb srác a földön". Nekem ott tört el a mécses. Mindenféle hülyeséget vágtam John fejéhez, amik nem voltak igazak. Kellett három hónap, hogy rájöjjek, hülye voltam. Hatalmas hibát követtem el, és már nem tudom visszacsinálni, de megpróbálom jóvátenni.-fejezte be Edward.
-Nem kell jóvá tenned.-szipogott John.-A tesóm van. Az a legkevesebb, hogy megbocsátok akármekkora hülyeséget is csinálsz.-ölelte át.
-Köszönöm.-suttogta Edward, és szorosan magához ölelte John-t.
-Srácok, húzzatok ki innen, mert én mindjárt sírok, és még be kéne fejezni az interjút.-törölgettem a szememet, mire az ikrek felröhögtek.
-Legyetek coolak srácok.-mosolyogtak az ikrek, és kivonultak a szobámból.
-Kielégítő válasz volt?-nevettem.
-Sok is volt egyszerre.-nevetett a lány is.
-Van még valaki? Nincs. Szuper. Hát Sarah, köszönjük szépen, hogy miattunk felkeltél hajnalba. Akkor áprilisban szeretettel várunk, és ahogy az ikrek mondanák: legyen jepic napod.-köszönt el Jake.
-Jók legyetek, és ne hagyjátok, hogy irányítsanak titeket.-mosolyogtam, és kinyomtam a telefont.
London ma sem okozott nekem csalódást. Az eső egész éjszaka szakadt, így egy szemhunyásnyit sem aludtam. Hajnali három fele már inkább lementem a konyhába és főztem egy kávét, mert már nem aludhattam vissza (az eső persze pont akkor állt el).
Kimásztam a puha ágyamból, és lecsoszogtam az említett helységbe, ahol legnagyobb meglepetésemre Edward-ot találtam.
-Te meg mit csinálsz itt?-léptem mellé, mire ő összerezzent.-Bocsi, nem akartalak megijeszteni.-mosolyodtam el halványan.
-Semmi gond.-mosolygott Ed is.-Egyébként nem tudunk aludni. Csinálok John-nak egy kakaót.-kavargatta a bögrében lévő forrócsokoládét.
-Most egy ideig te leszel a gondoskodó testvére?-nevettem.
-Igen. Vérig sértettem John-t, és jóvá akarom tenni. Életemben nem követtem el még ekkor hülyeséget.-rázta a fejét.-Muszáj jóvá tennem.-harapdálta a szája szélét.
-És akkor mi lesz a Jedward-el?-vettem ki egy csészét a szekrényből, és a kávégép alá tettem.
-Nem tudom. Egyenlőre a kapcsolatunkat szeretném helyre tenni, utána pedig jöhet a többi dolog, amit elrontottam.-nézett rám.
-Edward, én nem haragszom rád.-ráztam meg a fejemet mosolyogva, mire Edward látszólag megkönnyebbült.
-Attól félek, hogy egy ekkora hibát oké John még megbocsát nekem, mert a testvére vagyok, de mi van a rajongókkal?-kezdett el aggódni.
-Ed, nyugi. Minden rendben lesz.-simítottam meg a karját.
-Remélem, de...-kezdte volna, de nekem megcsörrent a telefonom.
-Igen?-emeltem a fülemhez a telefont.
-JÓ REGGELT SARAH!-sikították a Szingapúri rajongóim.
-Jó reggelt.-mosolyodtam el.
-Bocs Sarah, ha így hajnalba már megsüketíttek a fanok, de betörték az ajtót.-nevetett Jake, a műsorvezető.
-Nem süketíttek meg. Imádom mikor sikítoztok csajok.-ordítottam, mire Edward a szájához tette a mutató ujját. Visszatartott nevetéssel bólintottam, tátogtam egy "jó éjszakát" szerűséget, és kimentem a teraszra.
-Bocsánat, itt vagyok.-nevettem.
-Rendben. Akkor itt az első kérdés...Kitől is?-hallottam Jake furcsa akcentusát.
-Stephany.-vágta rá a lány.-És először is azt szeretném elmondani, hogy nagyon imádlak Sarah, és az lenne az kérdésem, hogy ki a kedvenc énekesed?-hallottam Stephany hangján, hogy vigyorogva, mire én is elmosolyodtam.
-Én is szeretlek Stephany, és még mindig az ikrek a kedvenceim.-válaszoltam.
Még millió meg egy szokványos kérdés volt, így nem csoda, hogy a vége fele már kezdtem is unni, így felmentem a szobámba, és kihangosítottam a telefont.
-Szia Sarah.-szólalt meg valaki magyarul.
-Szia.-köszöntem szintén magyarul.-Mondanám, hogy beszélgessünk magyarul, de senki sem fogja érteni úgyhogy megkérhetnélek, hogy angolul folytassuk?-nevettem.
-Persze.-váltott angolra.-Szabad érdeklődnöm, hogy John hogy van?-kérdezte félve.
-Hát nem tudom, hogy el kellene-e mondanom, de Edward tegnap délután visszajött, és végre kibékültek.-mondta vigyorogva, mire a stúdióba lévők elkezdtek sikítozni. Már éppen válaszra nyitottam volna a számat, mikor kinyílt az ajtó, és az ikrek feje jelent meg a kis résen.
-JEDWARD LOVE SINGAPORE.-ordították.
-Mi is szeretünk titeket srácok.-nevetett Jake.-Edward, lehetne egy kérdésem?-folytatta.
-Hogy miért jöttem vissza? Vagy hogy egyáltalán miért mentem el?-sóhajtott Edward.
-Igen.
-Akkor kezdjük az elején.-ült le mellém Ed.-Igazából ez már nem most kezdődött. Először akkor éreztem azt a furcsa érzést, mikor eltört a lábam, és utána hetekig kórházba voltam. Akkor olyan jelentéktelennek éreztem magamat, vagy nem is tudom, aztán meg elkezdtük forgatni a Let Loose-t. Emlékszem, hogy mikor John elkezdte a lányoknak gitározni a Lovebug-ot, akkor elgondolkodtam, hogy mennyire tehetséges ikertesóm van.-mosolygott John-ra.-De én mit tudtam felmutatni? Azt, hogy van egy kevés hangom?-folytatta.-Onnantól kezdve ez az érzés nem hagyott el. Valahogy ez az egész éneklés mindig is John álma volt, és nem az enyém. Ne értsetek félre, imádtam, és imádom is csinálni, de igazából sosem hittem volna, hogy egyszer énekes leszek. Aztán jött ez a budapesti koncert, ahol láttam egy táblát amire az volt írva, hogy "John a legtehetségesebb srác a földön". Nekem ott tört el a mécses. Mindenféle hülyeséget vágtam John fejéhez, amik nem voltak igazak. Kellett három hónap, hogy rájöjjek, hülye voltam. Hatalmas hibát követtem el, és már nem tudom visszacsinálni, de megpróbálom jóvátenni.-fejezte be Edward.
-Nem kell jóvá tenned.-szipogott John.-A tesóm van. Az a legkevesebb, hogy megbocsátok akármekkora hülyeséget is csinálsz.-ölelte át.
-Köszönöm.-suttogta Edward, és szorosan magához ölelte John-t.
-Srácok, húzzatok ki innen, mert én mindjárt sírok, és még be kéne fejezni az interjút.-törölgettem a szememet, mire az ikrek felröhögtek.
-Legyetek coolak srácok.-mosolyogtak az ikrek, és kivonultak a szobámból.
-Kielégítő válasz volt?-nevettem.
-Sok is volt egyszerre.-nevetett a lány is.
-Van még valaki? Nincs. Szuper. Hát Sarah, köszönjük szépen, hogy miattunk felkeltél hajnalba. Akkor áprilisban szeretettel várunk, és ahogy az ikrek mondanák: legyen jepic napod.-köszönt el Jake.
-Jók legyetek, és ne hagyjátok, hogy irányítsanak titeket.-mosolyogtam, és kinyomtam a telefont.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése