2012. október 17., szerda

36. I Can't Live Without Them...♥

2018

Tumblr_m76gdb6t4m1qbq83io1_500_large


Miután John ügyesen kiposztolta twitterre, hogy ikreket várok, egy évig tőlünk volt hangos a sajtó. Mindenféle hülyeséget összehordtak, amiből egy idő után kezdett elegem lenni. Szerencsére a srácok lenyugtattak, így nem lett senkinek sem baja...
Aztán decemberbe megszületett Faith és Harry. Mindenki boldog volt, de persze a sajtónak (mint mindenbe) ebbe is bele kellett szólnia. Elkezdték elemezni, hogy vajon miért Faith (remény) lett a gyermek neve. John-nak erre volt egy roppant egyszerű válasza: megtetszett nekünk a név. Ennyi, nincs tovább. Ezután persze tovább találgattak, mert nem akarták nekünk elhinni. Miért is kéne hinni a gyerek anyjának, vagy apjának....
2015 februárjában átköltöztünk John-al egy másik lakásba, mert a srácok már kész voltak tőlünk. Igazából Edward meg Amy amiben csak tudott segített, ahogy Sussanna is, és így sikerült átvészelnünk azt a kemény pár hónapot.
Ami a többieket illeti, a legtöbben megtalálták a párjukat. Ryan 7 év után jött rá, hogy az igazi végig ott volt az orra előtt, csak nem vette észre, így 2017 nyarán összejött Skyler-al. Edward természetesen együtt maradt Amy-vel, és ők azóta is tartós kapcsolatban élnek. Cody, Josh, és Adam (vagy ahogy Ryan hívja őket: a Loser Three) a világ három legválogatósabb sráca. Komolyan. Nekik semmi és senki sem jó. John mindig azt mondja, hogy se baj, ott vannak egymásnak...
Hogy őszinte legyek, mikor kimentem 2010-ben London-ba, nem ilyen terveim voltak. Normális életet akartam élni, egy hétköznapi sráccal. Ehelyett egy nagyra nőtt óvodással nevelem a két gyerekemet...De tudjátok mit, nem bánom. Nem szeretnék hétköznapi életet élni. Imádom ezt a felhajtást amit körülöttünk van. Nem tudnék nélküle élni.
Úgy néz ki elérkeztünk a jelenbe. Itt véget ér a történet, egyenlőre.
-Saraaaaaah!-szaladt felém John, és azzal a lendülettel rám ugorva, letepert a földre.-Mit csinálsz?-mosolygott rám.
-Öhm, semmit.-füllentettem.
-Aha, persze. Na, nézzük csak.-emelte fel az ágyról az tabletet, mire én beleharaptam az alsó ajkamba, és figyeltem ahogy John komoly arccal olvassa az eddig írottakat.-Ez aranyos.-húzódott mosolyra a szája.-Szeretlek csajszi.-mondta magyarul, most már alig hallható akcentussal.
-Hé, hova lett azaz édes kiejtésed?-mosolyodtam el.
-Elhagytam.-húzta el a száját.-Segítesz megkeresni?-hajolt hozzám közelebb, annyira, hogy már az arcomon éreztem a leheletét. 
-Persze.-vigyorogtam, mire John ajkait az enyémre nyomta. A karomat a nyaka köré fontam, mire ő belemosolygott a csókba.-Na, megtaláltad?-nevettem.
-Sajnos nem.-rázta a fejét szomorúan.-Viszont Edward-ék kinn várnak ránk a konyhába.-intett a fejével a konyha felé.
-Akkor mondjuk ki kéne menni...nem?-néztem fel rá kérdőn.
-Kéne.-vigyorgott, miközben lemászott rólam, és felsegített.
-Anyu, apu! Nézzétek mit kaptam Edward bácsitól!-szaladt felénk Faith.
-Na, mutasd prücsök.-emelte fel John a kislányt, akin egy 'Edward is my biggest fan' feliratú póló volt.-Csinálunk egy olyan feliratú pólót Edward-nak, hogy 'Edward is the biggest looser in the world'?-nézett mosolyogva John Faith-ra, mire én hangosan felnevettem.
Igen, nem tudnék nélkülük élni.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése