29. Lipstick

2013 augusztus

Elkezdődött a turné. Az ikrekkel utoljára talán két hónapja találkoztam, mikor elindultunk, de már abban sem vagyok biztos. Sok minden megváltozott. Másképp kell néznem a világot. Régen az a bulizós, 'minden őrültségben benne vagyok' lány voltam, de ezt ki kellett nőnöm. Egyedül talán Ryan maradt ön maga. Cody-t is nagyon megviselte a turné, hisz durvábbnál durvább véleményeket vágtak a fejünkhöz egyes országokban. A zene az ami egyben tart engem, és szerintem a többieket is. Semmire nincs időnk. Se enni, se aludni, se pihenni. Már nem is emlékszem, hogy lett volna egyetlen olyan éjszakám is, mikor rendesen aludtam.
Anyuval még a kórházban kibékültem, és a mostohaapámat is megismerhettem. A vérbeli apámmal is sikerült valamikor nyár elején beszélnem, és lerendeztük a dolgokat. Senki nem haragszik már senkire sem. Helyre állt a béke a családban.
-Do you wanna live your life?-énekelte Ryan a Rockstar feldolgozását.
-Igen, akarom élni az életemet.-sóhajtottam.
-Harry, mikor érünk oda?-nyavalygott Adam.
-A szállodához vagy Tokio-ba?-lapozott egyet Harry az újságjában.
-Is-is.-vágta rá Adam.
-Soká.-nézte Harry a karóráját.
-Ember, legalább kb. megmondhatnád, hogy hány órát kell még ezen a hülye turné buszon rohadnunk.-nézett Cody dühöse Harry-re.
-Hagyd. Ebből semmit sem szedsz ki.-legyintettem.
-Liam jobb menedzser volt.-húzta el a száját Josh.
-Srácok, nem hittem, hogy egyszer ezt fogom mondani, de hiányzik Liam.-nézett ránk fájdalmasan Ryan.
-Titeket egyáltalán nem zavar, hogy itt vagyok?-nézett ránk felvont szemöldökkel Harry.
-Nem. Elmehetsz te a fenébe.-mondta lazán Cody.
-Én inkább lefekszem egy kicsit.-állt fel Harry, és átvonult a saját részébe.
-Nekem is hiányzik Liam.-sóhajtottam.-Az ikrek nem tudják mekkora mázlisták.-ráztam a fejemet.
-De. Nagyon jól tudják.-pengette a gitárját Ryan.
-Hívjuk már fel őket. Hátha feltudják dobni a kedvünket.-nézett rám Josh. Szótlanul bólintottam, és felálltam a kanapéról. Ahogy a bőröndömbe matattam, pár perc után előkerült a laptopom, ami ismét eltört.
-Nem hiszem el, hogy nem bírnak vigyázni a bőröndömre.-dühöngtem.
-Megint eltört?-lépett mellém Ryan.
-Igen.-bólintottam fáradtan.
-Majd veszünk másikat. Addig jó lesz a telefon is.-adta a kezembe a BlackBerry-met. Mosolyogva felnéztem a fogadott tesómra, és feltápászkodtam a földről.
-Elegem van.-huppantam le Cody mellé, és már tárcsáztam is John számát. Szívem szerint a földhöz vágtam volna a készüléket, meg minden kezem ügyébe kerülő tárgyat, de nem lehetett.
-Sarah. Tudod, hogy imádlak meg minden, és hogy bármikor hívhatsz, de miért pont hajnali 3kor?-hallottam John álmos hangját.
-Elegünk van.-mondtuk egyszerre.
-Így már minden világos.-ásított.-Edward. Edward. EDWARD GRIMES.-ordított John.
-Mi van már?-ébredezett Edward.
-A srácoknak elegük van.-jelentette be John.
-És akkor én azzal mit kezdjek hajnali 3kor?-sóhajtott Edward.
-Mondom ELEGÜK.-hangsúlyozta ki az utolsó szót John.
-Aha. Hiányzik Liam srácok?-szegezte nekünk a kérdést Ed.
-Liam is. Meg ti is.-sóhajtottam.
-Hova is mentek most?
-Tokio.-vágta rá Josh.
-Oké, meglátom mit tehetek az ügy érdekében, viszont ahhoz kéne egy kis energia, úgyhogy aludnék ha nem nagy gond.-hadart John.
-Jóéjt.-mosolyogtunk, John pedig lerakta.
-Remélem kitalál valamit.-nézett félre Cody.
A Tokio-ban töltött pár napot sosem fogom elfelejteni. Ott kezdődött eddig életem talán egyik legnehezebb időszaka.
Az út még úgy 5 óra lehetett, így mikor odaértünk a szállodába első dolgunk volt bedőlni az ágyba.
-Srácok, ébresztő. Megyünk a dedikálásra.-tapsolt kettőt Harry. Komótosan kimásztunk az ágyból, és megpróbáltunk emberi alakot felvenni, ami többé-kevésbé sikerült is.
Fél óra út a helyszínre, aztán pedig beültettek bennünket a sminkeshez.
-Kész. Vége. Elegem van.-csapkodtam a levegőben, miközben a sminkes csajszi megpróbált felvinni egy kis púdert az arcomra.
-Esküszöm, visszaérünk Londonba, első dolgom lesz keresni egy normális turné menedzsert.-mondta Cody lehunyt szemmel.
-Nyugi, mi majd segítünk.-hallottam egy ismerős hangot. A srácokkal egy emberként fordultunk hátra, és mosolyodtunk el.
-Mi a jó büdös bánatot kerestek itt?-pattantam fel, és átöleltem a két idiótát.
-Azt mondtátok, hogy elegetek van. Jöttünk segíteni.-nevetett Edward.
-Mondtam, hogy meglátom mit tehetek az ügy érdekében. Hát egyenlőre ez tűnt a legjobb ötletnek.-mosolygott John.
-És Liam nem akadt ki, hogy szó nélkül eljöttetek?-kérdezte félve Josh.
-Az igazság az, hogy nem szó nélkül jöttünk el. Sőt...-vakarta a tarkóját John.
-Srácok, ti tudjátok, hogy mi lett ezekkel?-lépett elő Liam.-Engedélyt kértek, hogy eljöhessenek Tokio-ba, sőt, még arra is megkértek, hogy jöjjek el velük.-mesélte döbbenten.
-Megkomolyodtak volna?-szaladt fel Adam szemöldöke, aztán észrevette, hogy az ikrek éppen egymást kenik össze rúzzsal.
-Nem. Arra még várni kell.-rázta a fejét Cody, én pedig már a fejemet fogva röhögtem a két összerúzsozott ecsetfejűn.
-She's got a lipstick on, here I come, da da dum-énekeltek.
-Srácok, kész vagytok már? Elegem van abból, hogy nem hagyjátok a sminkeseket rendesen dolgozni, mert nem bírtok nyugton maradni, aztán folyton elkésünk.-osztott minket Harry.
-Harry? Miért ordítasz velük? Semmit sem csináltak.-mondta döbbenten Liam.
-Mit keresel itt Liam?-méregette Harry Liam-et.
-Inkább az a kérdés, hogy te mit keresel még mindig itt.-tette karba a kezét Liam.-Ki vagy rúgva.-intett.
-Mi van? Ezt nem teheted.-dühöngött Harry.
-Akkor majd én megteszem.-álltam Harry elé.-Ki. Vagy. Rúgva.-ismételtem el Liam mondatát tagolva.
-Ez nem így működik.-nevetett Harry.
-Eric. Dobd ki.-intett a testőrünknek Ryan, mire az előttem álló Harry egy szempillantás alatt Eric vállán volt.
-Oké, kiraktuk Harry szűrét, de hogyan tovább? Most itt vagyunk a turné kellős közepén menedzser nélkül.-kezdett el aggódni Cody.
-Srácok, van kedvetek megint utazgatni?-nézett kérdőn az ikrekre Liam.
-Persze.-vágták rá az ecsetfejűek.
-Na. Probléma megoldva, úgyhogy kifele dedikálni.-intett, mire a fiúk boldogan felálltak a székekből, és elindultak kifele. Mielőtt én is követtem volna őket, megálltam John mellett, és nyomtam egy puszit az arcára.
-Köszönjük.-öleltem át.
-Tudod. Barát segít a baráton.-suttogta.
-Tudom.-hunytam le a szememet.
-Na, sicc. Több százan várnak rád kint.-tolt el magától, és nyomott egy puszit a homlokomra. Még utoljára megöleltem Edward-ot, és már rohantam is a fiúk után.
-Sarah, gyere már.-fogta meg a kezemet Ryan, és felrántott az emelkedőre. Ahogy kisöpörtem a szememből a hosszú szőkés hajamat, döbbenten néztem végig a hatalmas tömegen. Elégedett mosoly ült ki az arcomra. Megfogtam Ryan és Cody kezét, és felemeltem azokat a levegőbe. A többiek hasonlóan tettek, így a tömeg őrjöngésben tört ki. Az elől lévő korlát már nagyon elakart dőlni, így a biztonsági őrök megpróbálták lecsillapítani a tömeget, de én egy egyszerű mozdulattal leugrottam az emelkedőről, és felmásztam a korlátra.
-HELLO TOKIO!-üvöltöttem teljes erőmből, és beugrottam a rajongókhoz.
-Srácok, lehetőleg ne fojtsátok meg, mert akkor nem lesz énekesünk.-röhögött Cody.
-Én meg elvesztem a fogadott tesómat.-kezdett el pánikolni Ryan.
-Skacok, leraknátok?-néztem le nevetve a rajongókra, mire ők óvatosan leraktak, de ahogy földet értem, valaki megragadta a karomat, és nekem esett.