Még január elején haza utaztam anyáékhoz, akik természetesen nagyon őrültek nekem. Nem tudom, hogy mennyi ideig leszek Szegeden, de most kell ez a kis kiruccanás.
Az éjszaka közepén furcsa zajra ébredtem. Hógolyók az ablakon. Bármikor felismerném ezt a hangot. Kómásan kikászálódtam az ágyból, és az ablakhoz léptem. Hát, eléggé nagy meglepetésben volt részem.
-Emlékszel, hogy mit kérdeztem legutóbb ilyenkor?-néztem kérdőn az ablak alatt álló srácra.
-Hogy miért nem Dublin-ban vagyunk, de most csak egyedül jöttem. Beszélnünk kell.-mondta komolyan John.
-Feljössz vagy lemenjek?-harapdáltam a szám szélét.
-Felmennék ha nem baj.-nézett rám, és mintha szomorú lett volna. Gyorsan becsuktam az ablakot, felkaptam egy gatyát, és kisettenkedtem a bejárati ajtóhoz.
-Gyere.-engedtem be mosolyogva a kissé megázott srácot, de ő ahelyett, hogy elkezdte volna levenni a kabátját szorosan magához ölelt.
-Hiányoztál.-suttogta.
-Te is nekem.-mosolyodtam el.-De mégis mi a fenét keresel te itt?
-Muszáj valakivel beszélnem.-túrt bele a hajába, miután elengedett.
-És ezért idejöttél Dublin-ból?-néztem rá értetlenül.
-Aha.-bólintott.
-Mond, hogy nincs baj.-rémültem meg.
-Ami azt illeti van.-sóhajtott.-Sophie szakított velem.-bámulta a padlót.
-Mi? De... mégis miért?-döbbentem le teljesen. John és Sophie nagyon összeillettek, és álmomban sem hittem volna, hogy egyszer szétmennek.
Látva John arckifejezését, sejtettem, hogy miről lehet szó.
-Gyere, főzök egy teát.-intettem, és elindultam a konyha felé.
John részletesen elmesélt mindent, az elejétől a végéig, én pedig türelmesen végig hallgattam.
-És Edward? Ő tud erről az egészről?-kortyoltam bele a teámba.
-Nem, dehogy. Nem akartam neki elmondani, mert ugye Amy meg Sophie ikrek, és akkor abból csak gond lenne.-magyarázta.
-Sajnálom.-néztem rá fancsali képpel.
-Így jártam.-vonta meg a vállát, és a teás bögrét kezdte vizsgálgatni, mintha csak valami érdekes lenne rajta.
-Van valami cuccod, vagy csak így simán felszálltál a gépre, és eljöttél?
-Csak az ami rajtam van.-mondta.-Nem aludhatnék ma itt?-nézett fel rám.
-Ez csak természetes.-mosolyodtam el, és felálltam, hogy elpakoljam a bögréket. John szomorúan bámulta az asztalt, és egy könnycsepp gördült le az arcán. Leraktam a két bögrét a pultra és vissza léptem John mellé.
-Ne sírj. Kérlek.-nyomtam egy puszit az arcára.-Inkább aludjunk, oké?-simítottam meg a karját.
-Oké.-bólintott, és durván letörölte az arcát.
Csak mikor beléptünk a szobámba akkor esett le, hogy nem tudok John-nak alvós cuccot adni.
-Akkor csak vedd le a gatyádat.-legyintettem.
-Öhm, nem fog zavarni, hogy egy szál alsóban leszek?-nézett rám furán.
-Nem.-ráztam a fejemet.-Azért megnézem még egyszer a szekrényemet. Hátha elraktam véletlen valamelyik gatyádat.-léptem vissza nevetve a gardróbhoz, és elkezdtem kotorászni.-Nem, sajna semmi.-csuktam be szomorúan az ajtót, és ahogy megfordultam John-al találtam magamat szembe. Nem tudom, hogy mióta állhatott ott, de eléggé megijesztett.
-Bocsi.-mosolyodott el halványan.
-Semmi baj.-mosolyogtam én is, és furcsa érzés járt át. Egyszerűen sosem fogom megérteni, hogy John hogy tud úgy nézni, mintha a lelkembe látna.-John, öhm...-kezdtem volna, de nem hagyta, hogy befejezzem a mondani valómat. Ajkát erőteljesen az enyémre nyomta, és megcsókolt.
Sokaktól hallom, hogy John-t mindig Edward-hoz hasonlítják, vagy éppen fordítva. Ez egy hatalmas hülyeség. Lehet, hogy ikrek, de teljesen különbözőek.
John az a fajta srác aki ha valamit akar, azért küzd addig amíg meg nem kapja. Sophie-val több hónapig együtt voltak a Jedhead-ek utálkozása ellenére is. Nagyon szép pár voltak, és nagyon büszke voltam John-ra, de Sophie valahogy többet akart, vagy nem tudom. Oké, én is szerettem már ki emberekből, de annak meg megmondta, hogy bocs, ez van, és nem álltam össze a párom háta mögött mással...
-Sarah, én sajnálom.-mondta John mikor elváltunk egymástól. Magam elé bámulva gondolkodtam, aztán felnéztem John-ra, és most én támadtam le ajkait. Nem ellenkezett, rögtön visszacsókolt. Fogalmam sincs, hogy mi vonz ebben a srácban ennyire. Talán az, hogy kinézetre hasonlít Edward-ra? Kétlem. John tényleg egy külön személyiség.
Nem akartam, hogy elengedjen, és mintha ő ezt megérezte volna, újra és újra megcsókolt. Karomat a nyaka köré fontam, mire ő felkapott, oda vitt az ágyhoz, és óvatosan ledobott rá. Amint fölém mászott neki esett a nyakamnak, és apró csókokat lehelt rá. Ekkor észbe kaptam.
-John, mit csinálunk?-húzódtam el tőle, mire John meglepetten nézett rám, és sóhajtott egy nagyot.
-A fenébe is Sarah, szeretlek.-mondta ki végül. Döbbenten néztem rá.
-John, ha most összejövünk mit fognak rólam gondolni? Mindenki azt fogja hinni, hogy csak egy ribi vagyok.-harapdáltam a szám szélét.
-Miért hinnék azt?-mászott közelebb hozzám John.
-Mert most Edward után összejövök veled.-néztem John szemébe.
-Annak már egy éve.-simította meg az arcomat, amitől kirázott a hideg.-Meg egyébként is. Kit érdekelnek a vélemények?-mosolygott.
-John, sztárok vagyunk, hahó. Rohadtul számít az emberek véleménye.-néztem félre.
-Sarah, itt csak az számít, hogy te is szeretsz-e.-tette John a kezét az állam alá, és kényszerített, hogy a szemébe nézzek.
Most verjem át magamat és őt is? Nem. Most az egyszer a büdös életbe nem azt fogom nézni, hogy másnak mi a jó.
-Szeretlek.-mosolyodtam el.
-Semmi más nem számít.-rázta a fejét, és nyomott egy puszit a homlokomra.
Így utólag visszagondolva jól döntöttem. Fogalmam sincs, hogy mi lenne velem ma, ha akkor nem mondom meg az igazat John-nak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése