2014 április
2014 áprilisa számos meglepetést tartogatott számunkra.
-Ezt nem hiszem el.-dühöngtem kora reggel a fürdőszobában.
-Mi az kicsim?-jelent meg John feje a fal és az ajtó közötti kis nyíláson.
-Esküszöm egyáltalán nem eszek többet mint eddig, mégis mintha napról-napra kövérebb lennék.-sóhajtottam.
-Mit számít pár kiló? Gyönyörű vagy.-mosolygott a szőke srác.
-Édes vagy.-döntöttem kicsit oldalra a fejemet.-Viszont sietnünk kell, úgyhogy kifele.-indultam el az ajtó fele, és becsuktam azt.
A reggeli készülődéssel szerencsémre gyorsan végeztem, így fél óra múlva készen sétáltam le a lépcsőn.
-Reggelt csajszi.-mosolygott rám Ryan, és a kezembe nyomta a kávémat.
-Jobbat.-kortyoltam bele a műanyag pohárba.-Inkább képes voltál elmenni a Starbucks-ba, minthogy főzz kávét?-néztem összehúzott szemöldökkel a poharat.
-Aha.-bólogatott.
-JÖVÖÖÖÖÖÖÖÖK.-szaladt felénk Josh, és ahogy mellénk ért, pofára esett.
-Hülyékkel vagyok körülvéve.-fogtam a fejemet.
-Nem vagy egyedül.-sétált oda hozzánk Adam, átlépve a földön fetrengő Josh-t.
Más fél órába telt mire eltudtunk jutni a forgatás helyszínére. Liam-től meg is kaptam a lecseszést, hogy nem tudom a srácokat egyben tartani, hisz valaki mindig elkószál.
A nap összességében nagyon lassan telt, így mire eljutottunk az ebéd szünetig, már azt hittem összeesek.
-Jooohhhn. Fáradt vagyok.-fúrtam az arcomat a srác mellkasába, de ő nem válaszolt.-John. Hahó.-húzódtam el tőle, és csak akkor vettem észre, hogy a telefonja kijelzőjét bámulja döbbenten.
-John, mi van? Úgy nézel mint aki szellemet látott.-röhögött Ryan.
-Kb. úgy is érzem magamat.-nyelt egy nagyot.-68millió megtekintése van a Neverland-nek.-nézett fel a telefonjából.
-Kevesebb, mint két hónap alatt?-pattant Edward a tesója mellé.
-Aha.-bólogatott John sokkolódva.
-High five, man!-emelte fel a kezét Edward, John pedig belecsapott.
-LIAAAAAAAM.-ordított John, mire a turné menedzser kérdőn felénk fordult.-TALÁLD KI, HOGY KINEK VAN 68MILLIÓS NÉZETTSÉGE A YOUTUBE-ON.-vigyorgott John, mint egy idióta.
-Birtney Spears-nek?-vonta fel a szemöldökét Liam.
-Nekünk.-vigyorgott Edward is, mire Liam odasietett hozzánk. Hát mit ne mondjak, ő is kicsit meglepődött, viszont a meglepetéseknek még nem volt vége.
Másnap nem egyszer rosszul lettem, amit a srácok betudtak annak, hogy valamit összeettem, pedig nem erről volt szó.
Míg a többiek elvoltak valahol, én addig elmentem a gyógyszertárba, és vettem egy terhességi teszt. Féltem. Őszintén féltem, hogy ennek mi lesz a vége.
Egyáltalán nem vagyok még kész arra, hogy anya legyek.
Szinte futottam az utcán, és ahogy haza értem be is zárkóztam a WC-be. Amint kész lettem, kimentem a szobánkba, és az ágyon ülve vártam, hogy mi fog történni. Minden másodperc egy órának tűnt. Idegileg már teljesen kész voltam, és szinte megváltásként ért, mikor elkezdett csipognak a telefonom: az idő letelt. Összeszorított fogakkal emeltem fel a kis 'készüléket'. Két csík. Terhes vagyok. A készülék kicsúszott az ujjaim közül, és hang nélkül ért földet a puha szőnyegen.
Egy világ omlott össze bennem. Most mit csináljak? Én erre még nem vagyok felkészülve.
-Hé, kicsim. Minden oké?-hallottam John hangját. Könnyes szemmel néztem fel rá, és egyszerűen nem tudtam eldönteni, hogy most hogy kellene erre reagálnom.
John odasétált hozzám, és felvette a földről a kis szerkezetet. Először összeráncolt szemöldökkel nézte, aztán halvány mosollyal az arcán emelte fel a tekintetét.
Három órán keresztül beszéltük, taglaltuk, hogy mit kellene tennünk. Az abortuszt első körben kizártuk, és igazából John örült a hírnek, csak valahogy azt nem tudta megérteni, hogy én miért nem vagyok még felkészülve erre az egészre.
-Ne sírj, kérlek.-ölelt át John, miközben belőlem sokadjára tört ki a zokogás.-Sarah, most mond meg őszintén: mi a baj?-simogatta a hátamat.
-Nem tudom. Ez nekem még túl nagy felelősség.-temettem az arcomat John mellkasába.
-Nagy felelősség, de megoldjuk, együtt. Ketten.-tolt el magától, hogy a szemembe tudjon nézni.-Rendben?-mosolygott.
-Rendben.-mosolyodtam el én is, és letöröltem a könnyeimet.
A következő két hét vitatkozások közepette telt. A társaságunk kettő részre bomlott. Voltak akik ellenezték az abortuszt, velem együtt, és voltak azok akik szerint inkább el kellene vetetnem a gyereket. Amy, Robin, Edward, és John álltak az én oldalamon, a másik oldalon pedig Ryan, Cody, Josh, Adam, és anya.
Sajnos ennek az egész gyerek dolognak nagy ára volt. Edward és Amy szétmentek, és pár napra rá Ryan és Robin is, miattam. Szörnyen éreztem magamat. Minden az én hibám volt. Azt kívántam, hogy bárcsak meg nem történt volna ez az egész, viszont a meglepetéseknek itt még nem volt vége...
Hónap végén mentünk ultrahangra, ahol a doki közölte velünk A hírt.
-Ikrek. Gratulálok.-mondta vigyorogva.
-Kösz...Várjunk. Mi?-fogta fel John az imént hallottakat.
-Miss. Beckett ikreket vár. A nemüket még majd csak később lehet megállapítani, de az már biztos, hogy ketten vannak.-magyarázta a doki vigyorogva.
Ez volt a következő amit én is és John is eléggé nehezen bírtunk felfogni. Ikrek?
-Ezt hogy hoztuk össze?-pislogott értetlenül John, mikor kiléptünk a kórházból.
-Fogalmam sincs.-ráztam a fejemet sokkolódva.
És akkor itt még mindig nem volt vége a meglepetéseknek. Otthon várt ránk a folytatás.
Amint beléptünk a lakással, meglepetten tapasztaltuk, hogy az egész társaság otthon van, plusz még anya.
-Öhm, mi történt?-lépkedett beljebb John.
-Rájöttünk, hogy hülyék voltunk.-sóhajtott Ryan, miközben felállt, és odasétált hozzám.-A ti döntésetek, és akárhogy is döntötök, mindig támogatni fogunk titeket.-állt meg előttem, mire én elmosolyodtam, és átöleltem.
-John, egyébként kiderült már, hogy fiú-e vagy lány?-vigyorgott Edward.
-Nem, viszont... öhm...hogy is mondjam....-csinálta a feszkót John.
-Bökd már ki.-idegeskedett Cody.
-Ikrek.-mondta ki végül John, mire én elpirultam.
-Ember, ezt hogy hoztad össze?-pacsizott John-al Edward.
-Mi is ezen izéltünk Sarah-val.-vihogott John.
Szerencsére itt véget értek a meglepetések. Már csak az elkövetkező kilenc hónapot kell túlélnem. Vagyis, túlélnünk.
Másnap nem egyszer rosszul lettem, amit a srácok betudtak annak, hogy valamit összeettem, pedig nem erről volt szó.
Míg a többiek elvoltak valahol, én addig elmentem a gyógyszertárba, és vettem egy terhességi teszt. Féltem. Őszintén féltem, hogy ennek mi lesz a vége.
Egyáltalán nem vagyok még kész arra, hogy anya legyek.
Szinte futottam az utcán, és ahogy haza értem be is zárkóztam a WC-be. Amint kész lettem, kimentem a szobánkba, és az ágyon ülve vártam, hogy mi fog történni. Minden másodperc egy órának tűnt. Idegileg már teljesen kész voltam, és szinte megváltásként ért, mikor elkezdett csipognak a telefonom: az idő letelt. Összeszorított fogakkal emeltem fel a kis 'készüléket'. Két csík. Terhes vagyok. A készülék kicsúszott az ujjaim közül, és hang nélkül ért földet a puha szőnyegen.
Egy világ omlott össze bennem. Most mit csináljak? Én erre még nem vagyok felkészülve.
-Hé, kicsim. Minden oké?-hallottam John hangját. Könnyes szemmel néztem fel rá, és egyszerűen nem tudtam eldönteni, hogy most hogy kellene erre reagálnom.
John odasétált hozzám, és felvette a földről a kis szerkezetet. Először összeráncolt szemöldökkel nézte, aztán halvány mosollyal az arcán emelte fel a tekintetét.
Három órán keresztül beszéltük, taglaltuk, hogy mit kellene tennünk. Az abortuszt első körben kizártuk, és igazából John örült a hírnek, csak valahogy azt nem tudta megérteni, hogy én miért nem vagyok még felkészülve erre az egészre.
-Ne sírj, kérlek.-ölelt át John, miközben belőlem sokadjára tört ki a zokogás.-Sarah, most mond meg őszintén: mi a baj?-simogatta a hátamat.
-Nem tudom. Ez nekem még túl nagy felelősség.-temettem az arcomat John mellkasába.
-Nagy felelősség, de megoldjuk, együtt. Ketten.-tolt el magától, hogy a szemembe tudjon nézni.-Rendben?-mosolygott.
-Rendben.-mosolyodtam el én is, és letöröltem a könnyeimet.
A következő két hét vitatkozások közepette telt. A társaságunk kettő részre bomlott. Voltak akik ellenezték az abortuszt, velem együtt, és voltak azok akik szerint inkább el kellene vetetnem a gyereket. Amy, Robin, Edward, és John álltak az én oldalamon, a másik oldalon pedig Ryan, Cody, Josh, Adam, és anya.
Sajnos ennek az egész gyerek dolognak nagy ára volt. Edward és Amy szétmentek, és pár napra rá Ryan és Robin is, miattam. Szörnyen éreztem magamat. Minden az én hibám volt. Azt kívántam, hogy bárcsak meg nem történt volna ez az egész, viszont a meglepetéseknek itt még nem volt vége...
Hónap végén mentünk ultrahangra, ahol a doki közölte velünk A hírt.
-Ikrek. Gratulálok.-mondta vigyorogva.
-Kösz...Várjunk. Mi?-fogta fel John az imént hallottakat.
-Miss. Beckett ikreket vár. A nemüket még majd csak később lehet megállapítani, de az már biztos, hogy ketten vannak.-magyarázta a doki vigyorogva.
Ez volt a következő amit én is és John is eléggé nehezen bírtunk felfogni. Ikrek?
-Ezt hogy hoztuk össze?-pislogott értetlenül John, mikor kiléptünk a kórházból.
-Fogalmam sincs.-ráztam a fejemet sokkolódva.
És akkor itt még mindig nem volt vége a meglepetéseknek. Otthon várt ránk a folytatás.
Amint beléptünk a lakással, meglepetten tapasztaltuk, hogy az egész társaság otthon van, plusz még anya.
-Öhm, mi történt?-lépkedett beljebb John.
-Rájöttünk, hogy hülyék voltunk.-sóhajtott Ryan, miközben felállt, és odasétált hozzám.-A ti döntésetek, és akárhogy is döntötök, mindig támogatni fogunk titeket.-állt meg előttem, mire én elmosolyodtam, és átöleltem.
-John, egyébként kiderült már, hogy fiú-e vagy lány?-vigyorgott Edward.
-Nem, viszont... öhm...hogy is mondjam....-csinálta a feszkót John.
-Bökd már ki.-idegeskedett Cody.
-Ikrek.-mondta ki végül John, mire én elpirultam.
-Ember, ezt hogy hoztad össze?-pacsizott John-al Edward.
-Mi is ezen izéltünk Sarah-val.-vihogott John.
Szerencsére itt véget értek a meglepetések. Már csak az elkövetkező kilenc hónapot kell túlélnem. Vagyis, túlélnünk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése