34. I Don't Wanna Grow Up

2014 február

Nem sokkal az után, hogy John-al összejöttem visszamentünk Dublin-ba. Szerencsére John félelme nem teljesültbe, úgyhogy nem lett gond a Sophie ügyből.

Február elején eléggé sok álmatlan éjszakám volt, de fogalmam sincs, hogy miért. Sajnos ezt John is észrevette.

-Sarah, baj van?-hallottam az álmos hangját.

-Nem tudom.-sóhajtottam.

-Nem tudod, hogy van-e valami baj?-nevetett, miközben fölém hajolt.

-Nincs baj, csak mindjárt itt van a szülinapom, és 22 leszek.-magyaráztam.

-És mi ezzel a baj?-pislogott értetlenül.

-Nem akarok felnőni.-ráztam a fejemet.

-Én sem akarok, de egyszer fel kell nőnünk.-vágott fancsali képet.

-Felnőttnek lenni szívás.-húztam el a számat.

-Az.-bólintott John.

-Megígéred, hogy te mindig ilyen idióta maradsz?-néztem rá kérlelően.

-Megpróbálok az maradni, oké?-mosolyodott el, és nyomott egy puszit a számra.

-Oké.-mosolyodtam el halványan.

-Vagy el is mehetünk Sohaországba. Úgy egyszerűbb lenne.-tűnődött, mire én furcsán néztem rá.-Gondolj csak bele. Kinyitnám az ablakot, és elrepülnék Sohaországba.-tárta szét a karját.

-Bár ilyen egyszerű lenne.-sóhajtottam.

-Na, ne legyél már szomorú.-vágott fancsali képet.

-Akkor azt mond meg, hogy miért legyek boldog.-néztem a szemébe.

-'Cuz I'm biggest, girl, don't you know that.-énekelte, mire felnevettem.-Ezért legyél boldog.-vigyorgott, és rákulcsolta az ujjait az enyémekre.

-Szeretlek John.-mosolyodtam el.

-Én is szeretlek csajszi.-csókolt meg, de okvetlenül is belemosolyogtam a csókba.-Na, mi olyan vicces?-nézett rám meglepetten.

-Semmi csak eszembe jutott mikor megszívattuk Edward-ot, és azt mondtad, hogy ha Ed nem a tesód lenne lenyúlnál.-nevettem.

-Ahhoz képest mégis lenyúltalak.-nevetett ő is.-Remélem nem bánod.-mosolygott folyamatosan.

-Egyáltalán nem.-ráztam a fejemet.

-Akkor jó.-nyomott egy puszit az orromra.-Tartunk itt papírt meg tollat?-pislogott rám aranyosan.
-Öhm, biztos, de minek neked az?-néztem rá értetlenül.
-Eszembe jutott valami.-pattant ki az ágyból, és elkezdett kotorászni, aztán egy grafittal meg egy lappal leült az asztalhoz, és írni kezdett.
-Mi ilyen sürgős?-másztam ki nevetve az ágyból, és John-hoz léptem.-Neverland.-olvastam fel mosolyogva a szám címét, és követtem az író srác kezét.
Jó pár percig mosolyogva néztem ahogy John írja a dalszöveget, aztán egyszerre csak megállt a keze.
-Az ugye leesett, hogy ezt rólad írom?-nézett rám vigyorogva.
-Igen, leesett, és ari vagy.-mosolyodtam el, és nyomtam egy puszit az arcára.-Nem haragszol ha én lefekszem?
-Nem, dehogy. Aludj jól.-mondta kedvesen.
 Így történt, hogy rá két hétre megzenésítettük az egyik legnagyobb slágert.