32. I Gonna Go Home

2013 december

2013 karácsonya. Ez sem volt egy túl könny időszak nekem, mert körülöttem mindenki kapcsolatban volt, és én voltam az egyetlen aki szingliként élte a szürke hétköznapjait. Az ikrek folyton a barátnőikkel lógtak, így én egyedül maradtam.

Liam-el nagyban jártuk szent este a plázákat, hogy valami jó ajándékot tudjunk venni az ikreknek, de semmit sem találtunk.

-Jó, vegyük át még egyszer.-torpant meg Liam.-Nyakkendőt nem, mert abból már gyűjteményük van, öltönyük is van jó pár száz, és akkor a játékokról ne is beszéljünk. Mégis mi a bánatot vegyünk nekik?-értetlenkedett.

-Hidd el Liam, ha tudnám, már rég nem lennénk itt.-dörzsöltem össze a kezemet a hidegben.

-Gyere, hátha itt találunk valamit.-lépett be a következő bevásárló központba.

-És mi lenne ha telefont vennénk nekik? Tegnap törték össze a sajátjukat.-követtem Liam-et.

-Már megint? Istenem, ez már hanyadik iPhone?-sóhajtott, és beszálltunk a liftbe.

-Sokadik.-nevettem.

-Eléggé fárasztó ez az ajándék vásárlás.-fogta a fejét Liam.

-Senki sem mondta, hogy könnyű lesz.-néztem rá nevetve. Liam halványan elmosolyodott, és már válaszolni akart, mikor a lift hirtelen megállt, én pedig azzal a lendülettel ráestem Liam-re.

-Mi a fene történt?-próbáltam meg lemászni a menedzseremről.

-Fogalmam sincs.-mondta fojtott hangon.

-Úristen, nagyon összenyomtalak.-riadtam meg.

-Nem, nyugi. Semmi bajom.-nevetett.

-Kéne valami fény.-vettem elő a mobilomat, és megvilágítottam az eléggé nagy liftet. 

-Biztos áramszünet van a vihar miatt.-tápászkodott fel Liam, és elkezdett a gombokkal babrálni.-Hát úgy néz ki itt ragadtunk.-nézett rám fájdalmasan.

-Akkor ébressz fel, ha kimentettek.-helyezkedtem kényelembe, mire Liam röhögve leült mellém.

-Sarah, mi a baj?-váltott komolyra.

-Honnan veszed, hogy baj van?-pislogtam rá értetlenül.

-Elég rád nézni. Lehet, hogy a többiek beveszik ezt a gyönyörű álmosolyt, de én látom, hogy baj van.-mondta.

-Ennyire látszik?-húztam el a számat, mire Liam bólintott. Sóhajtottam egyet, és lehunyt szemmel elfordítottam a fejemet.

-Edward.-hajtotta Liam hátra a fejét.

-Még mindig szeretem.-néztem rá könnyes szemmel.

-Sarah, eltelt egy év azóta. Túl kellene lépned. Másokkal randizni.-ölelte át a vállamat Liam.

-Azt hiszed nem próbáltam?-fakadtam ki.-Egy éve azon vagyok, hogy ne szeressem. Ő is szeretett, én pedig elbasztam. Kidobtam azzal, hogy legyen inkább a legjobb barátom. Akkor idióta vagyok, Liam.-túrtam bele a hajamba.

-Inkább csak szerelmes.-nevetett.

-Most lehetnék én Amy helyében. Boldog lehetnék.-sírtam.

-Lehetnél, de nem vagy az. Sarah, nézz magadra! Semmire nem mész az ön marcangolással. Már megtörtént, és változtatni úgy sem tudsz rajta.-simogatta a karomat.

-Igazad lehet.-szipogtam.

-Igazam van csajszi.-mosolygott.

-Szerintem haza megyek egy kis időre.-szólaltam meg pár perc után.

-Haza?-kérdezte zavarodottan Liam.

-Magyarországra. Anyumék is nem rég mentek haza, úgyhogy szerintem beköltözök hozzájuk pár hétre. Vagy hónapra. Nem tudom még.-hajtottam a fejemet Liam vállára.

-Szólj ha bármiben tudok segíteni.-mondta kedvesen.

-Úgy lesz.-mosolyodtam el.

Kb. 5 (!) órán keresztül lehettünk bent a liftben, ugyanis mikor kiszedtek minket onnan a tűzoltók már 11 óra volt. Ennyit a szent estéről.

-Úristen! Sarah, Liam! Jól vagytok?-szaladt felénk John rémülten, és a nyakunkba ugrott.

-Nyugi, minden oké, csak kicsit kihűltem.-mosolyogtam.

-Nehogy megfagy itt nekem.-ölelt át szorosan John, és az volt a terve, hogy becipzároz a kabátja alá. Ennek az lett a vége, hogy a kabátja elszakadt...
-Annyira aggódtunk érted.-ölelt át Edward, immáron otthon.
-Sajnálom, hogy elrontottuk a szent estét.-néztem bűnbánóan a kis társaságra.
-Az a lényeg, hogy jól vagy.-mosolygott rám Ryan, és belepuszilt Robin hajába.
Igen, haza kell mennem egy kis időre.