2012 július
2012 nyara. Mit is mondhatnék? Számos olyan dátum/időszak volt az életemben ami mindent megváltoztatott, és ez a nyár is közéjük tartozik.
Ez is csak egy nyári reggel volt a sok közül, mégis mindent megváltoztatott.
-Reggelt emberek.-vágtam le magamat az asztalhoz.
-Reggelt csajszi.-mosolygott rám Ryan.-Menj tusolj le, meg végezd gyorsan el a reggeli teendőidet, mert idejönnek az ikrek, és sietnünk kell.
-De miért pont ide?-nyöszörögtem.
-Mert így volt a legegyszerűbb megszervezni.-tárta szét a karját.
-Oké, sietek.-álltam fel, és elindultam a fürdőszoba irányába.
Sajnos van egy eléggé rossz szokásom. Fürdés közben folyton énekelek, és néha már fel sem tűnik. Oké, "családi" körben nem annyira gáz, de azért Edward előtt eléggé.
Igazából gyorsan lezavartam a fürdést, és természetesen megint nem tűnt fel, hogy énekeltem, így mikor kiléptem a fürdőszobából négy döbbent szempárral találtam szembe magamat.
-Öhm, mi az?-néztem rájuk furcsán.
-Miért nem hallottalak eddig még énekelni?-kérdezte zavarodottan John.
-Mert szörnyű hangom van.-húztam el a számat.
-Egyáltalán nem.-rázta a fejét Ryan.-Gyönyörű hangod van.
-Lehetne, hogy ezt azután dumáljuk meg, hogy felöltöztem?-haraptam bele az alsó ajkamba, mert eléggé kínosan éreztem magamat egy szál törülközőben 3 srác előtt.
-Persze, menj csak.-bólintott Ryan, én pedig bementem a szobámba.
Gyorsan felkaptam egy pólót, meg egy csőfarmert, és már siettem is ki a többiekhez.
-Akkor megyünk?-tettem el a fényképezőmet.
-Nem akarsz még énekelni?-vigyorgott Edward.
-Értsétek már meg, hogy nincs jó hangom.-léptem ki a bejárati ajtón.
-Lécci.-könyörgött Ed.
-Nem.-ráztam a fejemet.
-Lécciiiiiiiiiiiii.-nézett rám aranyosan.
-Edward, ezt hagyd abba.
-Lécciiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii.
-Van egy ajánlatom.-vigyorgott John.-Leállítom Edward-ot, cserébe viszont most elmegyünk a stúdióba, és felénekelsz nekünk egy dalt.
-Szó sem lehet róla.-vágtam be magamat a kocsiba.
-Lécciiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii.-ült be mellém Edward.
És ez így ment majdnem egész úton, aztán pár sarokra a magazin épületétől feladtam.
-Oké John. Megyünk abba a hülye stúdióba, csak állítsd le. Kérlek.-néztem könyörgően a srácra.
-Edward fejezd be.-szólt oda lazán.
-Oké.-vigyorgott Edward.
-De akkor siessünk. Legkésőbb más fél óra múlva benn kell lennünk a fotózáson.-nézte az óráját Ryan.
-Ez max húsz perc. Nyugi.-mosolygott Ed.
Unottan hátradőltem az ülésen, és vártam, hogy oda érjünk a stúdióba. Ez szerencsére hamar bekövetkezett, így haladhattunk a dolgokkal.
-És most mit is akartok? Hogy énekeljek?-néztem rájuk kérdőn.
-Aham.-bólogatott John.
-Jó, és mit?-vágtam le magamat az egyik fotelra.
-Hm. Nem akarsz valami magyart énekelni?-mosolygott Edward. A magyar szóra görcsbe rándult a gyomrom.
-Persze nem muszáj. Csak ha szeretnéd.-tette hozzá John. Gondolom látta rajtam, hogy nem biztos, hogy emlegetni kéne a hazámat.
-De, az jó lesz.-álltam fel.
-Mutattál egy számot a múltkor. Azt hiszem az meg is van.-keresgélt a gépen John.-Hooligans - Küzdj az álmodért.-mondta erős akcentussal, amin elmosolyodtam.
-Tökéletes.-álltam fel.
-Gyere.-fogta meg a kezemet Edward, és bevezetett egy kis szobába.-Ne haragudj meg, kérlek.-mondta, miközben a hátam mögé állt, és bekötötte a szememet.
-Hé, ez meg minek kell?-kezdtem el kalimpálni a kezemmel, mert semmit sem láttam, aztán véletlenül fejbe vágtam Edward-ot.-Bocsi.-kuncogtam.
-Nem baj.-nevetett.-Ne ijedj meg. Csak a fejhallgató.-tette a fejemre a készüléket.
-Oké.-bólogattam.
Eléggé hülyén éreztem magamat, mert nem láttam semmit se, és nem is nagyon hallottam, így csak vártam a csodát. Igazából azt hittem, hogy Edward már rég kiment, de nem így volt. Ezt onnan tudtam meg, hogy megakart puszilni, de megéreztem a leheletét az arcomon, így automatikusan hasba vágtam.
-Jó, oké. Felfogtam.-röhögött, és most már hallottam ahogy becsukódik utána az ajtó.
A következő amire emlékszem az az, hogy a zene elkezdődik, én pedig teljes erőmből énekelek, aztán meg Edward vissza jön, és leveszi rólam a fejhallgatót.
-Gyere.-fogta meg ismét a kezemet, és kivezetett a szobából. A kendő még mindig a fejemen volt, de már egészen megszoktam.
-Most már leveheted a kendőt.-nevetett John. Éreztem, hogy a kötés lazulni kezd, végül eltűnik a szemem elöl.
-Szép volt.-mosolygott rám Ryan.
-Szép volt? Még, hogy szép volt?-jelent meg egy férfi.-Egyszerűen csodás volt.
-Elnézést, de maga kicsoda?-ráncoltam a szemöldökömet.
-Ja, igen. Sarah, bemutatom Liam-et, a menedzserünket.-mosolygott Edward.
-Menedzser? Mi van?-néztem rájuk értetlenül.
-Mielőtt elindultunk volna tőletek, beszéltem telefonon Liam-el, mert biztos voltam benne, hogy nem bírod ki Edward "léccizésést". Szóval idehívtam, hogy hallgasson meg téged, és azért kötötte be Ed a szemedet, mert nem akartam, hogy lásd Liam-et.-magyarázta John.
-Sokat hallottam már rólad Sarah.-mosolygott Liam.
-Khm, leginkább Edward-tól.-fordult el John, mire Edward oldalba vágta.
-Szóval igen sokat hallottam már rólad, és ahogy John mondta, egy fél órája felhívott, hogy jöjjek ide, mert meg kell hallgassalak, és őszintén mondom, nem csalódtam. Ha szeretnéd felhívhatom az egyik barátomat, és intézhetek lemezszerződést.
-Lemezszerződést?-döbbentem le teljesen.
-Nyugodtan gondold át, és majd szólj a srácoknak, hogy mire jutottál.-mosolygott Liam, és már el is ment.
-Öhm, ez talán kicsit sok volt egyszerre?-nézett rám aggódva Ed. Gondolom kissé megijedhetett a falfehér fejemtől.
-Lemezszerződés? Tessék?-dadogtam miközben lehuppantam a kanapéra.
-Tessék, víz.-nyújtott felém egy pohár vizet Ryan.
-Köszönöm.-vettem át remegő kézzel, és belekortyoltam.
-Kicsit sok volt ez egyszerre, igaz?-huppant le mellém John.
-Lehet, bár szerintem inkább megrémültem. Igazából kis korom óta majdnem hogy a zene az életem, de sosem gondoltam még arra, hogy ez legyen a munkám. Nem vagyok benne biztos, hogy sztár szeretnék lenni, mint ti. Nem hiszem, hogy bírnám a felhajtást.
-Nem kötelező. Gondold át.-simította meg a vállamat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése