2012 július
Emlékeztek a szőke táncos srácra aki segített bejutni a srácokhoz? Na ő most jön a képbe. Edward a mai napig felhozza ezt a sztorit.
Ez a történet is 2012 nyarára esett. Pontosabban a lemezszerződésem utáni héten.
Mivel az ikrek elmentek Szingapúrba két hétre, Skyler meg az új pasijával lógott folyamatosan (valamiért nem mutatta be nekem), én egyedül fetrengtem otthon a kanapén.
-Sarah, itt vagy?-hallottam Ryan hangját.
-Aha.-bólogattam a TV-t bámulva.
Igazából fogalmam sincs, hogy Ryan mit magyarázott, mert valami felemelően érdekes dolog ment a TV-ben, így én csak "aháztam".
-Jó, látom nem vagy itt. Megeszem a nutellát.-indult el a konyha felé.
-Aha. Várj, mi?-pattantam fel, és utána rohantam. Ryan röhögve ült a konyha pulton, és széttárta a karját, hogy öleljem meg.
-Átmentél plüss maciba?-öleltem át vihogva.
-Kellett már egy ölelés.-suttogta.
-És mi van Dóra a felfedezővel? Vagy őt dobta?-nevettem.
-Dóra a felfedezőt már rég dobtam. Egyébként Cinty-nek hívják.-vihogott Ryan.
-Aha. Engem meg Sarah-nak, mégis csajszi-nak hívtok.-néztem rá.
-Mert ez ragadt rád csajszi.-vigyorgott.-Viszont szerintem öltözz fel, és készülődj, mert Josh tíz perc múlva itt lesz.-nézte az óráját.
-Josh? Milyen Josh? Mi van?-néztem rá értetlenül.
-Az a szőke srác a próbáról. Felhívtam, hogy jöjjön ide, mert egy hete semmit sem csinálsz, és ez nekem nem tetszik. Tudom, hogy vagy jövő héten kezdtek dalokat írni, de ne punnyadj. Na, jó randit. Pusz.-nyomott egy puszit az arcomra, és mielőtt bármit is mondhattam volna, becsukta maga mögött az ajtót.
-Mi a fene?-ráncoltam a szemöldökömet, aztán röhögve konstatáltam, hogy totál úgy beszélek, mint az ikrek.
Ekkor kaptam észbe, hogy nekem tíz perc múlva randim lesz. Mivel fürdeni már nem volt időm, tanácstalanul álltam a szekrényem előtt. A nap kint száz ágra sütött, és a londoni időjáráshoz képest eléggé meleg volt, így felvettem egy rövid farmert, és egy I WILL ROCK YOU feliratú pólót. Tényleg kezdek hasonlítani az ikrekre. Azok mondogatják mindig, hogy rock out. Na mindegy. Nem nagyon volt időm gondolkozni ilyen hülyeségeken, mert csöngettek. Magamra erőltettem egy mosolyt, és ha már Ryan így beszervezte ezt nekem, elhatároztam, hogy élvezni fogom.
-Hé, szia.-mosolyogtam az ajtóban álló napszemüveges szőkeségre.
-Szia.-mosolygott.-Mehetünk?-nyújtotta a kezét.
-Ühüm, de mégis hova?-léptem ki az ajtón, és bezártam azt.
-Van itt a közelben egy cukrászda. Egy időben ott dolgoztam.-mondta mosolyogva.
-Cukrász voltál?-néztem rá furán.
-Mi? Dehogy.-nevetett.-Pincér. Aztán rátaláltam a táncra, és minden megváltozott.-magyarázta.
-Ohh. Értem.-bólintottam.
-És te, hogy vagy ilyen dolgokkal? Mi hozott Londonba?-faggatott.
-Ezt majd a cukrászdába. Hosszú lesz.-nevettem.
-Az egész életedet elmeséled, vagy mi?-nézett rám furán.
-Úgy lesz érthető.-bólogattam, aztán megcsörrent a telefonom.-Bocsi, egy pillanat.-álltam félre, és kivettem a zsebemből a készüléket. Edward.
-Edward gyorsan mond, mert randim van.-emeltem a fülemhez.
-Oké, bocs, csak akartam, hogy jövő héten... Várj mi? Randid van?
-Igen, az én drága bátyám beszervezett nekem egyet. Na mi van jövő héten?
-Ja, hogy izé. Mit akartam?
-Edward, könyörgöm ne fárassz. Szólj ha eszedbe jutott.-tettem le, és visszaálltam Josh mellé.-Bocs, Edward volt, de ő sem tudja, hogy mit akart.-nevettem.
-Semmi baj.-mosolygott Josh.
Mikor odaértünk a cukrászdához én levágtam magamat az egyik székre, és a pincér már kinn is volt. Josh jól elbeszélgetett vele, azt hiszem ismerték. Leadtuk a rendeléseket, én pedig belekezdtem az életembe.
Körülbelül a felénél járhattam, mikor megint megcsörrent a telóm.
-Eszembe jutott.-hallottam Edward vidám hangját.
-Ügyes vagy. Szóval mi lesz jövő héten?
-Jövő héten? Ja, akkor más jutott eszembe.
-Idióta.-raktam le a telefont, és idegesen lecsaptam az asztalra.-Szóval ott tartottam, hogy ott a gépen ismertem meg Ryan-t.-folytattam a történetet.
Nem telt bele tíz perc, a telefonom megint megcsörrent.
-Na, az előbb az jutott eszembe, hogy Hógolyót el kéne vinni oltatni.
-Mi van?-kérdeztem vissza értetlenül.
-Oltatni. Hógolyót. Tudod, a macskát.
-Tudom, de erről miért nem tudtam eddig?
-Mert ez is csak most jutott eszembe.-vihogott.
-És mi lesz jövő héten?
-Azt még nem tudom.
-Könyörgöm ne hívj többször, csak ha eszedbe jutott.-sóhajtottam.
-Bocsánat.-mondta aranyos hangon. Erre az idiótára ha akarnék sem tudnék haragudni.
-Szia.-tettem le megint.
-Aha. Szóval John és Edward a legjobb barátaid?-mosolygott Josh.
-Igen, mondhatjuk úgy is. Bár Edward inkább a zaklatóm.-röhögtem.
-Értem.-bólintott.
-Josh, figyelj, én inkább haza megyek. Eléggé elfáradtam. Nem gond?-néztem rá.
-Nem, dehogy. Haza kísérlek.-állt fel, és engem is felsegített.
Nem telt bele húsz perc, már az ajtóban állva kerestem a kulcsomat.
-Jó volt veled tölteni a délutánt. Máskor is megismételhetnénk.-nézett rám vigyorogva Josh.
-Aha, benne vagyok.-mosolyodtam el én is, aztán Josh közelebb hajolt hozzám, és már majdnem megcsókolt, mikor megcsörrent a telefonom.-Majd még beszélünk.-nevettem el magamat. Beléptem az ajtón, és gyorsan be is csuktam magam mögött, a csörgő telefonomat pedig kihalásztam a táskámból.
-Imádlak Edward.-szóltam bele.
-Jó tudni.-röhögött.-Mit tettem, hogy ez érdemlem?
-Megmentettél attól, hogy Josh megcsókoljon.
-Jó az időzítésem.-vihogott.
-Ja, és hálás vagyok. Egyébként valld be, hogy végig tudta, hogy mi lesz jövő héten.
-Persze, hogy tudtam. Azért ennyire még én sem vagyok hülye.
-Köszönöm.-mosolyodtam el.
-Szívesen. Máskor is.-hallani lehetett a hangján, hogy mosolyog.
Így történt, hogy Edward megmentett engem egy totál fura táncos sráctól, és, hogy Josh visszament a cukrászdába, miután kirúgták a tánccsapatból.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése