2011 február
Az ikrek nagyon kedvesek voltak velem. Leültettek a kanapéra, csináltak nekem egy teát, és végig hallgattak. Egyszer sem szóltak közbe, csak türelmesen várták, hogy a végére érjek a történetnek. Senkinek nem nyíltam meg annyira, mint akkor nekik. Ugyan alig ismertem őket, de teljesen megbíztam bennük.
-Neked aztán nehéz életed volt.-nézett rám fájdalmasan Edward.
-Hát nem volt könnyű egy gyilkos árnyékában felnőni.-kortyoltam bele a teámba.
-Sajnálom.-mondta John.
-Nem kell. Lehet, hogy jobb is, hogy így történt, különben titeket sem ismertelek volna meg.-mosolyodtam el.
-Lehet. De azért nem kéne a jéghideg éjszakába mászkálnod egyedül. London veszélyes hely éjszaka.
-Tudom, de nem esett jól, hogy Ryan gyilkosnak nevezett, mikor közöm sem volt az egészhez.-mondtam szomorúan.
-Elhiszem.-simította meg a karomat Edward.
-Köszönöm srácok, hogy ti nem ítéltek el.-mosolyogtam rájuk.
-Ryan is biztos megbánta amit mondott.
-Nem hiszem. Ő ebből az egészből csak annyit tud amit a TV-ben bemondtak. Nem mertem neki elmondani.-nyeltem egy nagyot.
-Szerintem ha elmondanád neki biztos megértené.-mosolygott biztatóan John.
-Ma már nem szívesen mennék haza. Tudom, hogy nagy kérés, de nem aludhatnák itt?-kérdeztem reménykedve.
-Azt hiszed, hogy el engednénk egy lelkileg, és fizikailag is sérült rajongót hajnali egy órakor, Londonba?-nézett rám furcsán Edward.
-Persze, hogy itt aludhatsz. Gyere, megmutatom, hogy mit hol találsz.-pattant fel John, és engem is segített.
John nagyon aranyos volt, megmutatta, hogy mit hol találok, és adott egy törülközőt is, hogy letudjak tusolni.
-Nyugi, nem fogunk leskelődni. Nem vagyunk mi olyan perverzek.-röhögött.
-Sejtettem.-mosolyodtam el én is, és beléptem a fürdőszobába.
A tusolással gyorsan végeztem, csak volt egy kis gond. Nem volt mit felvennem. Magam köré csavartam a törülközőt, és átsettenkedtem a srácok szobájába. Az ajtó résnyire volt nyitva, így én csak a fejemet dugtam be.
-Hé, Edward. Tudsz adni egy pólót, vagy valamit amiben aludhatok?
-Öhm, szerintem tudok.-pattant fel az alvó John mellől, és a hatalmas ruhakupachoz lépett.-Szerintem ez tiszta.-emelt fel egy fekete pólót a kupacból.-Jó lesz?-nyújtotta felém.
-Tökéletes. Köszi.-mosolyogtam rá, és visszaszaladtam a fürdőbe. Gyorsan felkaptam magamra a pólót, meg a bugyit, és az aznapi cuccommal a kezembe kiléptem a helységből.
-Egész jól áll.-mosolygott Edward.
-A végén még megtartom.-nevettem, és elindultam a folyosón a vendégszoba irányába. Ledobtam a cuccaimat a földre, és bedőltem az ágyba.
-Van még szükséged valamire?-állt meg az ajtóban Edward.
-Nem, köszi. Max egy ölelésre.-nevettem. Edward elmosolyodott, odalépett hozzám, és gyengéden megölelt.-Köszönöm, hogy nem hagytatok cserben.-mosolyogtam, mikor Edward elengedett.
-Semmiség.-nézett mélyen a szemembe, és arcunk között alig volt pár centi.
-Jó éjszakát.-vigyorogtam.
-Neked is.-mosolyodott el ő is, és akkor olyan dolog történt amit a mai napig nem hiszek el. Elakartam húzódni Edward-tól, mert már eléggé kínos volt nekem az, hogy ilyen közel vagyok hozzá miközben semmit nem akartam tőle, de ő vissza rántott, és megcsókolt.
Az volt az első csókom. Lehet, hogy fura, hogy 19 évesen csókolóztam először, de őszintén szólva nem bántam. Egyáltalán nem, mert ez egy különleges csók volt. A legkülönlegesebb amit valaha kaptam.
Edward csak évekkel később tudta meg egy bulin, hogy vele csókolóztam először, és szegénykém azt sem tudta hogy piruljon.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése