7. Really Thank You

2011 május

Egy májusi reggel csörgött a vekker, én pedig kómásan kászálódtam ki az ágyból, és csaptam rá a csörgő kütyüre.

-Reggelt.-csoszogtam ki a konyhába.

-Jóóóóó reggelt.-vigyorgott Skyler.

-Hogy a fenébe bírsz ilyen boldog lenni kora reggel?-néztem rá furán.

-Hát tudod van egy nagyon hasznos ital. Úgy hívják kávé.-nyomta a kezembe a kis csészét.

-Köszi.-mosolyodtam el, és belekortyoltam.

-És ma ki után kell "kémkedned"?-vihogott.

-Nem is tudom.-hunyorogtam.-Mindegy majd felhívom Ryan-t, hogy ma melyik híresség után fogunk koslatni.-vontam meg a vállamat.

-Öhm, izé. Azt nem hiszem. Ryan azt mondta, hogy reggel el kell valamit intéznie, így csak délután fogtok paparazzit játszani.-nevette el a végét.-De attól még be kell menned sajna.-húzta el a száját.

-Sejtettem. Akkor én elmentem készülődni.-raktam le a csészét az asztalra, és besétáltam a szobámba.

Elfelejtettem említeni, hogy Ryan is a Bravonál dolgozik, és nem olyan régen társak lettünk, így együtt koslattunk a sztárok után napközben. 

Nem telt bele fél óra, és már Ryan irodájában punnyadtam, várva, hogy talán ő egyszer ő kegyelme is megjelenik.

Aztán egyszer csak kopogást hallottam.

-Bújj be.-szóltam oda lazán a kanapén fetrengve.

-Hé, szia Sarah. Ryan?-mosolygott rám Josh, a másik "kémkedő" fotós.

-Nemtom'. Valahol el van.-nevettem.-Igazából én is őt várom már egy ideje.

-Majd megcsörgetnél, hogy megjött-e? Meg kéne néznie a képeimet.-emelte fel a gépét.

-Persze, szólok, de én is megnézhetem?-vágtam cuki pofát.

-Ja, persze.-röhögött, és levágta magát mellém. Már be volt kapcsolva a gép, így csak fölé hajolva vártam, hogy Josh megmutassa az alkotásait, de ő nem mozdult, így felnéztem. Josh az arcomat fürkészte, és hát mit ne mondjak, eléggé közel volt az arcunk egymáshoz.

-Mit nézel?-nevettem.

-Gyönyörű szemeid vannak.-nézett mélyen a szemembe.

-Köszönöm.-mosolyodtam el. 

Igazából fogalmam sincs, hogy mi történt volna, ha Ryan abban a pillanatban nem nyit be.

-Bocs, már itt sem vagyok.-tette fel a kezét, és már majdnem kilépett az irodából, mikor megtorpant.-Várjunk. Ez az én irodám.-esett le neki.

-Nem csalódtam benned Ryan.-vihogtam.

-Köszönöm. Megtisztelő.-játszotta a bogyóját.-Már nem azért, de Josh, te mit keresel itt?-nézett kérdőn a mellettem ülő szőke srácra.

-Öhm, csak a képeket akartam megmutatni.-hebegte Josh.

-Azzal majd később foglalkozok. Magunkra hagynál egy kicsit?

-Persze.-pattant fel, és már ki is viharzott.

-Te szoktál hordani öltönyt?-néztem Ryan-ra röhögve.

-Ja, néha muszáj. Hivatalos dolgokat nem lehet deszkás cuccban intézni.-vigyorgott.

-És miért kellett kiküldened Josh-t?

-Ha gondolod vissza hívhatom. Ahogy láttam eléggé összemelegedtetek.-vihogott.

-Haha. Nagyon vicces.-nyújtottam ki rá a nyelvemet.

-Leharapom.-vigyorgott.

-Nem mered, de most inkább azt mond ami annyira fontos, hogy csak négyszemközt lehet megbeszélni.

-Majd egyszer kipróbáljuk, hogy merem-e.-mondta sunyi mosollyal.-Egyébként csak lenne egy meglepetésem számodra. Igazából még szülinapodon megakartalak vele lepni, csak akkor nem volt jó helyre szóló jegy, és a "tesómnak" a legjobb helyről kell végig ugrálnia a koncertet.-magyarázta.

-Mi a fészkes fenéről beszélsz?-néztem rá fáradtan.

-Ezekről.-nyújtott át nekem két jegyet. Komolyan azt hittem, hogy ott esek össze.

-Mi? De... Ezek...-fogtam a kezembe a két papír darabot.

-Igen, koncert jegyek. Az első sorba.-vigyorgott Ryan. Ahogy leolvastam az előadót rögtön elkezdtem ugrálni, és sikítozni. Ryan-nek kellett lefognia.

-Oké, nyugi. Ezek csak jegyek.-röhögött.

-Nem. Ezek nem CSAK jegyek. Ezek GREEN DAY KONCERT JEGYEK.-helyesbítettem.

-Elnézést.-vihogott.

-Ezek most, tényleg az enyémek?-néztem rá döbbenten, mire ő csak bólintott.-Köszönöm.-ugrottam a nyakába.

-Mondtad, hogy oda vagy értük, és én is nagyon szeretem őket. Hát szereztem jegyet.-ölelt át.
-Imádlak.-suttogtam.
-Én is imádlak csajszi.-simogatta a hátamat.
A koncert egy héttel ezek után volt, és nagyon élveztem, de a legjobb mégis a szuvenír volt amit magától Billie Joe-tól kaptam. A mai napig meg van az a korona amit a King for a day szám közben viselt, és utána bedobta a közönséghez, és valahogy nálam kötött ki.