2012 augusztus
Mikor odaértünk Dublin-ba, az ikreket jó pár rajongó várta, akiket ők sorra átöleltek.
-John, én addig megkeresem a cuccomat.-indultam ki a tömegből, de mielőtt elslisszolhattam volna, Edward megfogta a kezemet, és visszarántott.
-Hé, srácok! Figyelnétek egy kicsit? Köszi. Ő itt Sarah Becket, a következő szupersztár.-vigyorgott Edward, én pedig az orrnyergemet dörzsölve vártam, hogy mi sül ki ebből.
-Sarah, énekelj már nekünk.-kurjantott át John a kis tömeg másik oldaláról.
-De hát a saját gondolataimat sem hallom.-nevettem.
-I was with my friends, third street walking the promenade.-énekelt John.
-Then you pass by like a shooting star.-folytatta Edward.
-I started falling, for you
Without a warning.-csatlakozott a tömeg.
Without a warning.-csatlakozott a tömeg.
-In my dreams I’m asking your name, put your number down
Then I wake up and I chickened out.
This part I hated,
Young Love, so complicated.-énekeltem most már én is, és valamiért Edward szemébe néztem, de ő éneklés helyett csak vigyorgott folyamatosan.
Then I wake up and I chickened out.
This part I hated,
Young Love, so complicated.-énekeltem most már én is, és valamiért Edward szemébe néztem, de ő éneklés helyett csak vigyorgott folyamatosan.
A refrént John énekelte (inkább ordította) a tömeggel, Edward viszont csak mosolygott. Intettem, hogy elmentem a cuccomért, mire Ed bólintott.
Szerencsémre pont akkor jött a cuccom mikor odaértem, így nagy nehezen leemeltem a futószalagról.
-Hagyd, segítek.-vette át Edward a bőröndöket, és egy ilyen kocsi szerűségre pakolta.
-A fanokat meg csak úgy ott hagytad?-nevettem.
-Nem, elvannak John-al.-rázta a fejét.-Sarah, kérdezhetek valamit?-nézett rám komolyan, amitől kissé megijedtem.
-Persze.-bólintottam.
-És megígéred, hogy őszintén fogsz válaszolni?
-Meg.-mosolyodtam el.
-Do you love me?-kérdezte, de olyan félénken, hogy okvetlenül is elmosolyodtam.
-Edward, figyelj.-vakartam a tarkómat.-Volt időm gondolkodni az úton, és arra jutottam, hogy...öhm...-harapdáltam a szám szélét, és Edward-on már látszott, hogy sík ideg.-Úgy néz ki, igen.-bólintottam.
-Oké, akkor...várj, mi?-fogta fel azt amit az imént mondtam neki.
-Jól hallottad.-mosolyogtam rá. Edward zavartan fürkészte az arcomat, aztán gondolkodás nélkül közelebb lépett hozzám, és megcsókolt. Harmadjára, de ez más volt, mint a többi. Ebbe több érzelem volt.
Igazából egy idő után csak arra lettem figyelmes, hogy hangos fütyülés, és tapsolás hallatszik körülöttünk. Félve elengedtem Edward-ot, és kissé félre akartam húzódni, de ezt ő nem engedte, hanem magához ölelt, és úgy mosolygott a tömegre.
-Tudjátok ti, hogy mióta várok erre?-nézett ránk John széttárt karokkal.
-Na, mióta?-nevettem.
-Lassan két éve!-számolta az ujján.
-Mindennek eljön az ideje.-ölelte át a derekamat Edward.-Hé, ott van anyu.-bökött a bejárat felé, mire én elmosolyodtam.
-Srácok, bocsi, de lépnünk kell. Legyetek királyak.-intett John, és eltolta azt a kocsiszerűséget ami a cuccaim voltak.
-Jók legyetek.-mosolygott Edward a fanokra, mire ők szomorúan néztek rá.-Jól van, gyertek ide.-engedett el engem, és a fanokhoz lépett kitárt karral. Szerintem majdnem megfojtották, de ahogy láttam jól esett neki.
-Gyertek holnap át hozzánk. Ígérem, hogy kimegyünk.-mosolygott Edward, a rajongók pedig vadul bólogattak. Ezek szerint tudják, hogy hol lakunk.
-Ki ölelted magad?-vihogtam, mikor Edward mellém lépett.
-Szerintem igen.-bólintott vigyorogva, és rákulcsolta az ujjait az enyémekre.-Gyere, menjünk.-intett a fejével a kijárat felé.
Kézen fogva (és vigyorogva, mint a vadalma) lépkedtünk ki a hatalmas hangárból a várakozó John-hoz. Ahogy kiértünk Edward elengedett, és az szorosan átölelte az anyukáját. Én vigyorogva figyeltem a jelentet, de aztán észrevettem, hogy John büszkén néz rám.
-Én ezt már akkor tudtam, mikor ti még nem is sejtettétek.-tátogta, de mielőtt reagálni tudtam volna, Susannah átölelt.
-Nagyon sokat hallottam már rólad, Sarah. Edward-nak be sem állt a szája ha rólad volt szó.-mesélte, mire én vigyorogva Edward-ra néztem. Ááá, kicsit sem égett az arca.
Az út "hazáig" alig fél óra volt, de azt is elbeszélgettük, mert Susannah megkért, hogy meséljek kicsit magamról, mert amit az ikrektől hallott az kb. annyiban kimerült, hogy "szép és kedves", és hát tudjuk, hogy nekem milyen szééééééép tartalmas életem van. Hát Susannah eléggé meg volt lepődve, de mikor befejeztem, szorosan megölelt, és azt mondta, hogy nagyon erős lány vagyok.
-Wow. Ez aztán a ház.-szálltam ki a kocsiból, mikor megérkeztünk.
-És ez még nem minden. Van aminek nagyon fogsz örülni.-nyitotta ki előttem az ajtót, ahonnan két tündéri kutyus szaladt ki.
-Ő Joey, ő pedig DJ.-mutatta be a két kutyust John, miközben Edward bevitte a cuccaimat a lakásba. Már éppen válaszra nyitottam volna a számat, mikor megcsörrent a telefonom.
-Bocsi, ezt fel kell vennem.-néztem a képernyőn villogó nevet. Skyler. Kissé félre vonultam, és a fülemhez emeltem a telefont.-Szia, mond.-mondtam vidáman.
-Sarah, baj van.-mondta Skyler sírva.
-Mi történt?-riadtam meg.
-Ryan, balesetet szenvedett. Kómában van.-mondta most már szinte zokogva. A telefon kicsúszott a kezemből, és kisebb puffanással érkezett a fűre. Erőtlenül rogytam össze a pázsiton, és a kezembe temettem az arcomat. Éreztem, hogy valami nincs rendbe, de nem tettem semmit. Semmit sem...
Kézen fogva (és vigyorogva, mint a vadalma) lépkedtünk ki a hatalmas hangárból a várakozó John-hoz. Ahogy kiértünk Edward elengedett, és az szorosan átölelte az anyukáját. Én vigyorogva figyeltem a jelentet, de aztán észrevettem, hogy John büszkén néz rám.
-Én ezt már akkor tudtam, mikor ti még nem is sejtettétek.-tátogta, de mielőtt reagálni tudtam volna, Susannah átölelt.
-Nagyon sokat hallottam már rólad, Sarah. Edward-nak be sem állt a szája ha rólad volt szó.-mesélte, mire én vigyorogva Edward-ra néztem. Ááá, kicsit sem égett az arca.
Az út "hazáig" alig fél óra volt, de azt is elbeszélgettük, mert Susannah megkért, hogy meséljek kicsit magamról, mert amit az ikrektől hallott az kb. annyiban kimerült, hogy "szép és kedves", és hát tudjuk, hogy nekem milyen szééééééép tartalmas életem van. Hát Susannah eléggé meg volt lepődve, de mikor befejeztem, szorosan megölelt, és azt mondta, hogy nagyon erős lány vagyok.
-Wow. Ez aztán a ház.-szálltam ki a kocsiból, mikor megérkeztünk.
-És ez még nem minden. Van aminek nagyon fogsz örülni.-nyitotta ki előttem az ajtót, ahonnan két tündéri kutyus szaladt ki.
-Ő Joey, ő pedig DJ.-mutatta be a két kutyust John, miközben Edward bevitte a cuccaimat a lakásba. Már éppen válaszra nyitottam volna a számat, mikor megcsörrent a telefonom.
-Bocsi, ezt fel kell vennem.-néztem a képernyőn villogó nevet. Skyler. Kissé félre vonultam, és a fülemhez emeltem a telefont.-Szia, mond.-mondtam vidáman.
-Sarah, baj van.-mondta Skyler sírva.
-Mi történt?-riadtam meg.
-Ryan, balesetet szenvedett. Kómában van.-mondta most már szinte zokogva. A telefon kicsúszott a kezemből, és kisebb puffanással érkezett a fűre. Erőtlenül rogytam össze a pázsiton, és a kezembe temettem az arcomat. Éreztem, hogy valami nincs rendbe, de nem tettem semmit. Semmit sem...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése