2012 október
Igazából 2012 október első fele a klipp forgatásával ment el, ami az ikrek születésnapján jelent meg. Emellett még Liam-el szerveztük a meglepetés bulit nekik, ami elég nehéz volt két dolog miatt is. Az egyik azt volt, hogy nekem kellett volna a szállodába irányítani a vendégeket (Britney Spears, Taylor Swift, Vanilla Ice és még hasonlók), de úgy, hogy az ikreknek ne tűnjön fel, hogy kerülöm őket. A másik dolog az volt, hogy Liam egész nap a kilppemmel volt elfoglalva, így nem tudott semmiben sem segíteni.
Éppen a repülőtéren vártam Olly-t, mikor valaki a hátamra ugrott, és eltakarta a szemet.
-Ki vagy?-nevettem.
-Találd ki.-vihogott a srác.
-Ryan, te mit keresel itt?-vettem le a kezét a szememről.
-Cica, 3 óra van. Most landolt a gépünk.-nevetett.
-De ti nem a négy órásival jöttetek?-néztem rá furcsán.
-A-a.-rázta a fejét.-Skyler is mindjárt jön, csak elkavarodott a cucca.
-Oké, szuper.-bólogattam, miközben a tömeget fürkésztem, aztán megpillantottam a keresett személyt.-Hé, Olly. Itt vagyok.-intettem a srácnak.
-Sarah? Veled beszéltem telefonon?-lépett hozzám mosolyogva.
-Igen.-vigyorogtam.
-Jó találkozni a következő világsztárral.-hajolt előre, és nyomott két puszit az arcomra.
-Na, ki és mit hordott rólam össze megint?-sóhajtottam fel.
-John meg Edward mutatták a számot. Hallod, megsirattál.-nézett rám komolyan, mire felröhögtem.
-Ryan, segíts.-jelent meg Skyler, és Ryan kezébe nyomta táskáját.-Mehetünk?-mosolygott rám, aztán Olly-ra nézett, és lefagyott.
-Hello.-intett Olly vigyorogva.
-Úristen.-motyogta Skyler, mire én felnevettem.
-Olly, bemutatom a fogadott tesómat, Ryan-t, és a legjobb barátnőmet Skyler-t.-vihogtam.
-Csőő tesó.-fogott kezet vele Ryan.
-Tesó? Ember, hány éves vagy?-röhögött Olly.
-21 éves, de agyilag leragadt tizenhatnál.-vágtam rá.
-Igen, valahogy úgy.-vigyorgott Ryan. Olly bólintott, hogy felfogta, aztán Skyler-hez lépett, aki már nyújtotta a kezét, de Olly ezt figyelmen kívül hagyva megölelte.
-Rajongóknak ölelés jár.-mondta mosolyogva.
-Köszönöm.-suttogta Skyler. Miután Skyler elengedte Olly-t (kellett neki pár perc), akkor Olly felém fordult.
-Jamie valahol itt van, de a rajongók miatt elvesztettem. A többiek majd a négy órásival jönnek.-magyarázta.
-Szerintem nem lesz nehéz megtalálni egy afro csávót.-nevettem.
-Én speciál már látom is.-vigyorgott Ryan, mire mi is oda kaptuk a fejünket amerre ő bámult.
-Jamie! Itt vagyunk!-intettem.
-Hé, Olly. Elvesztem a rajongóid között.-jött oda hozzánk az afro srác.-Te vagy Sarah, igaz?-nézett rám kérdőn.
-Igen, velem beszéltél telefonon, de most már mennünk kéne.-intettem a fejemmel a kijárat felé.
Az út nagyjából csendben telt, csak mikor a szállodához érkeztünk akkor következett be a baj. Megcsörrent a telefonom.
-Igen?
-Szia Sarah. Merre vagy? Úgy volt, hogy ma egész nap velünk leszel. Megígérted.-hallottam John szomorú hangját.
-Sajnálom, de kicsit elvagyok havazva. Figyi, eltudnátok jönni fél hat körül a Odessa-ba?
-Persze. Akkor fél hat?-mondta most már feldobottan John.
-Fél hat.-mosolyogtam, és kinyomtam.
-Sikerült elintézni?-mosolygott rám Olly.
-Igen. Na, akkor. 5kor mindenki itt van a szálloda bárjában, ajándékok a helyükön, torta a helyén, az ikrek fél hatra jönnek ide, és ha már minden igaz fenn van a klippem a youtube-on.-vigyorogtam.
-Azt ha felértem csekkolom is. Akkor ötkor a bárban.-intett, és beszállt a liftbe.
Az a két óra végül is telefonálással, és színpad rendezéssel telt.
-Emberek, halkabban. Mindenki bújjon el, mindjárt itt vannak.-ordítoztam a tömegbe, és szerencsémre mindenki követte az utasításaimat. A villanyokat lekapcsoltam, és kiszaladtam az ikrek elé.
-Srácok, sajnálom, hogy nem voltam veletek ma.-öleltem át őket.
-Semmi baj. Tudjuk, hogy sok dolgod volt.-mosolygott John. Én is elmosolyodtam, és nyomtam egy puszit Edward szájára.
-Menjünk be. Hűvös van.-fogta meg a kezemet Edward, és elindult befele. Ahogy beértünk a terembe, nem láttunk semmi, mert ugye le volt kapcsolva a világítás.
-Miért van sötét?-tapogatózott John a sötétségben. Elengedtem Edward kezét, és egy mozdulattal felkapcsoltam a fényeket.
-Meglepetés!-ordított a tömeg.
-Úristen.-fogta a fejét John, miközben a tömeget pásztázta.-Ez a te műved?-nézett rám kérdőn.
-Lehetséges.-pirultam el.
-Jól van Sarah. Elég volt a szerénykedésből.-röhögött Olly.
-Köszönjük.-ölelt át John.
-Semmiség.-mosolyogtam. Miután John elengedett, Edward hozzám lépett, és ölelés helyett csókot kaptam. Hát, a tömeg kissé ujjongott.
-Tessék szét nézni, hogy kiket hurcoltam ide.-nevettem, mikor Edward elengedett.
-Oké.-vigyorgott, és már el is tűnt a tömegben. Ez gyors volt.
Igazából szinte az egész este el volt tervezve. Az ikrek megérkezése után fél órával torta, torta után egy órával pedig a DAL.
-Jamie, gyertek.-intettem a kis csapatnak.
-Hé, emberek, jó a buli?-szólt bele a mikrofonba Tara, mire a tömeg elkezdett ordítozni.-Oké, akkor szuper. John, Edward. Sarah úgy tervezte, hogy lesz még egy meglepetés, és nagyon reméli, hogy örülni fogtok neki.-mondta Tara, és lesétált a színpadról. Mi a színpad mögött álltunk (hozzáteszem elég jó színpad volt), és először Joe lépett ki.
-Another day has gone.-énekelt Joe.
-Gyerekek, ha ezek nem fognak sírni, akkor én fogok.-röhögött Olly.
-Arra befizetek.-vigyorgott Jamie.
-Olly, menj már.-löktem hátba a srácot, aki majdnem orra is esett.
-You never said goodbye.-énekelt, miközben vigyorogva vissza nézett rám.
-Lucie, menni fog?-néztem mosolyogva a lányra.
-Persze.-bólintott határozottan, és kilépett.
-Danyl?-kapkodtam a fejemet.
-Bu!-hozta rám a frászt.
-Idióta.-néztem rá mérgesen.-Kifele.-mutattam a színpad felé.
-Oké, csajszi.-vigyorgott, és ő is kilépett.
-Lloyd, Rachel.-intettem a párosnak. Tőlük szerencsére nem kaptam semmilyen megjegyzést, és nem is hozták rám a frászt. Hm. Talán velük ment a legkönnyebben.
Amint Rachel-ék is leénekelték, én léptem ki az ikrek helyett. Szerencsémre nekem csak egy "You are not alone" jutott, úgyhogy én csak álltam a színpadon, és az ikreket kerestem. Hamar meg is találtam őket. Egymás kezét fogva álltak a színpad előtt, és John Edward vállára hajtva a fejét sírt.
-You are not alone, For I am here with you.-énekeltük, és látni lehetett ahogy Edward-nál itt szakad el a cérna. Neki is folytak a könnycseppek az arcán.
Összességébe jól sikerült a buli. Vagy is csak remélem, mert igazából miután lementünk a színpadról, és megittunk pár pohár pezsgőt, minden kiesett.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése