2012 augusztus
Sajnos Ryan-től nem sikerült elbúcsúznom, mert nem vette fel a telefonját, na meg otthon sem találtuk, és nekünk sietnünk kellett, mert így is csak éppen elértük a gépet.
-Kissé aggódom Ryan-ért. Nem szokása nem felvenni a telefont hétköznap.-ültem le az egyik ablak melletti ülésre.
-Kissé aggódom Ryan-ért. Nem szokása nem felvenni a telefont hétköznap.-ültem le az egyik ablak melletti ülésre.
-Nyugi, biztos jól van. Tárgyal, vagy mit tudom én. Tudod milyen munkamániás tud lenni.-vágta le magát mellém Edward. Beleharaptam az alsó ajkamba, és akaratlanul is lefolyt egy könnycsepp az arcomon.
-Hé, ne sírj. Gyere ide.-ölelt magához Edward.
-Érzem, hogy valami nincs rendben.-suttogtam.
-Hidd el, minden rendben van, csak megijedtél, mert Ryan-nek nem szokása eltűnni, de biztos jól van.-mosolygott rám John.
-Remélem igazad lesz.-mosolyodtam el én is, de valamiért még egy könnycsepp jelent meg az arcomon. John mosolyogva megrázta a fejét, és letörölte a könnycseppet az arcomról.
Igen, 7 év után is rájuk tudom azt mondani, hogy igaz barátok.
Az út 2 óra volt, de szerintem én végig aludtam, mert nem sokra emlékszem belőle, csak arra, hogy mikor felébredtem, Edward feje a vállamon volt.
-Jó reggelt.-vigyorgott John ölében a laptoppal.
-Neked is.-nevettem.-Hol járunk?-dörzsöltem a szememet.
-Nem soká megérkezünk.-mosolygott.-Jól aludtál?
-Aha. Már amennyire lehet jól aludni ülve.-nevettem.
-Idővel hozzászoksz.-nevetett ő is. Mosolyogva hátra dőltem az ülésen, és néztem, ahogy John feltölti a képeket a fényképezőjükről.
-Látom unatkoztál út közben.-böktem arra a pár képre, amin Edward a vállamra hajtva a fejét szunyókál.
-Valamivel el kellett ütni az időt.-vonta meg a vállát.
-Ezt majd átküldöd?-böktem arra az egyre ami a legjobban tetszett.
-Ha ideadod a telefonodat felteszem rá.-nyújtotta a kezét.
-Köszönööööm.-nyomtam a kezébe a készüléket, mire John csak rá mosolygott, aztán megakadt a szeme az arcomon.-Öhm, mi az?-pislogtam rá.
-Gyönyörű szemed van.-nézett mélyen a szemembe, én pedig úgy éreztem magamat, mintha a lelkembe látna.
-Aranyos vagy.-nyomtam egy puszit az arcára.
-Eddig miért nem tűnt fel, hogy kék a szemed?-röhögött.
-Fogalmam sincs.-vihogtam.
-Hallod, megbabonáztál. Most azt is elfelejtettem, hogy mit akartam.-nyomkodta a laptopját nevetve.
-Bocsi.-néztem rá bűnbánóan.
-Neeeee. Ne nézz így.-takarta el az arcát.
-Totál hibbant vagy.-dőltem hátra az ülésen röhögve.
-Ja, tudom. Edward meg a normális.-harapott bele az alsó ajkába.
-Ezt egy szóval sem mondtam.-ráztam a fejemet.
-Mindenki ezt mondja. Edward a kedves, aranyos, normális sztár, én meg vagyok az őrült idióta aki elrontja őt.-sóhajtott fel sem nézve a laptopjából.
-Hé. Hol van az a mindig vidám, mosolygós srác akit én megismertem?-simítottam meg a karját.
-Meg van ő is, csak néha jobb egy kicsit félre tenni, és "normálisnak" lenni.-nyomta a kezembe a telefont, és közbe megint a szemembe nézett. Sugárzott a tekintetéből a szomorúság.
Van egy idézet, amit a mai napig nagyon igaznak találok. "A zene olyan, mint a tenger. Mi a parton állunk, ellátunk messze-messze, és gyönyörködünk a hullámok játékában, de sosem fogjuk meglátni azt, ami a túlparton van." Én akkor megláttam azt ami a túlparton volt, és az egyáltalán nem az volt amit a zenéjük sugárzott.
-John, figyelj. Lehet, hogy te egy hibbant, és őrült idióta vagy, de én, Edward és még sokan mások ezen a világon így szeretnek. Nem ezt a komoly, és szomorú szőke srácot aki most itt ül előttem. Én nem ebbe a srácba szerettem bele 2 évvel ezelőtt, mikor fangirl voltam.-ráztam a fejemet.
-Szerelmes voltál belém?-nézett nagyot.
-Voltam, ahogy Edward-ba is, bár az még nem tudom, hogy kimúlt-e, de volt olyan időszak mikor téged szerettelek.-mosolyogtam.
-Hm. Én meg azt hittem, hogy mindenki Edward-ba szerelmes.-nevette el a mondat végét.
-Akkor visszakapom az én őrült banán zabáló haveromat?-vontam fel a szemöldökömet.
-Persze.-bólintott mosolyogva John, és a táskájához nyúlt.
-Tartasz a táskádban banánt?-néztem rá furcsán.
-Még szép.-mondta immáron teli szájjal.
-Igen, ez az én haverom.-boxoltam vállba.
-Ezt majd átküldöd?-böktem arra az egyre ami a legjobban tetszett.
-Ha ideadod a telefonodat felteszem rá.-nyújtotta a kezét.
-Köszönööööm.-nyomtam a kezébe a készüléket, mire John csak rá mosolygott, aztán megakadt a szeme az arcomon.-Öhm, mi az?-pislogtam rá.
-Gyönyörű szemed van.-nézett mélyen a szemembe, én pedig úgy éreztem magamat, mintha a lelkembe látna.
-Aranyos vagy.-nyomtam egy puszit az arcára.
-Eddig miért nem tűnt fel, hogy kék a szemed?-röhögött.
-Fogalmam sincs.-vihogtam.
-Hallod, megbabonáztál. Most azt is elfelejtettem, hogy mit akartam.-nyomkodta a laptopját nevetve.
-Bocsi.-néztem rá bűnbánóan.
-Neeeee. Ne nézz így.-takarta el az arcát.
-Totál hibbant vagy.-dőltem hátra az ülésen röhögve.
-Ja, tudom. Edward meg a normális.-harapott bele az alsó ajkába.
-Ezt egy szóval sem mondtam.-ráztam a fejemet.
-Mindenki ezt mondja. Edward a kedves, aranyos, normális sztár, én meg vagyok az őrült idióta aki elrontja őt.-sóhajtott fel sem nézve a laptopjából.
-Hé. Hol van az a mindig vidám, mosolygós srác akit én megismertem?-simítottam meg a karját.
-Meg van ő is, csak néha jobb egy kicsit félre tenni, és "normálisnak" lenni.-nyomta a kezembe a telefont, és közbe megint a szemembe nézett. Sugárzott a tekintetéből a szomorúság.
Van egy idézet, amit a mai napig nagyon igaznak találok. "A zene olyan, mint a tenger. Mi a parton állunk, ellátunk messze-messze, és gyönyörködünk a hullámok játékában, de sosem fogjuk meglátni azt, ami a túlparton van." Én akkor megláttam azt ami a túlparton volt, és az egyáltalán nem az volt amit a zenéjük sugárzott.
-John, figyelj. Lehet, hogy te egy hibbant, és őrült idióta vagy, de én, Edward és még sokan mások ezen a világon így szeretnek. Nem ezt a komoly, és szomorú szőke srácot aki most itt ül előttem. Én nem ebbe a srácba szerettem bele 2 évvel ezelőtt, mikor fangirl voltam.-ráztam a fejemet.
-Szerelmes voltál belém?-nézett nagyot.
-Voltam, ahogy Edward-ba is, bár az még nem tudom, hogy kimúlt-e, de volt olyan időszak mikor téged szerettelek.-mosolyogtam.
-Hm. Én meg azt hittem, hogy mindenki Edward-ba szerelmes.-nevette el a mondat végét.
-Akkor visszakapom az én őrült banán zabáló haveromat?-vontam fel a szemöldökömet.
-Persze.-bólintott mosolyogva John, és a táskájához nyúlt.
-Tartasz a táskádban banánt?-néztem rá furcsán.
-Még szép.-mondta immáron teli szájjal.
-Igen, ez az én haverom.-boxoltam vállba.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése