2012 augusztus
Miután az ikrek visszatértek Szingapúrból, úgy gondolták, hogy meglátogatnak. Na igen, ezzel még nem is lett volna baj, de azzal már igen, hogy mikor tették ezt meg.
Körülbelül hajnali egy vagy két óra lehetett, mikor a telefonom pittyegésére ébredtem. SMS. Átfordultam a másik oldalamra, és a kezembe vettem a villogó készüléket.
Letudsz jönni?
Ennyi. Se feladó, se semmi. A szám ismeretlen volt. Felültem az ágyamon, és olyan "minden mindegy" alapon kipattantam az ágyból, felkaptam az első pulcsit ami a kezembe került (utólag végig gondolva meg kellett volna néznem, hogy mit veszek fel), és csendben kiléptem a szobámból. A konyhán átlépkedve majdnem frászt kaptam két világító szempártól, de aztán rájöttem, hogy az csak a macska.
Sietve szaladtam le a lépcsőn, és mikor leértem szétnéztem. Sehol senki. Valaki szórakozik velem?
-Buh!-ugrott rám valaki.
-Úristen.-sikítottam, de az illető befogta a számat.
-Nyugi, csak mi vagyunk.-hallottam egy ismerős hangot, de mivel nem világítottak az utcai lámpák (valamiért), nem láttam az illetőt.
-John?-hunyorogtam.
-És Edward.-tette a vállamra az állát a mögöttem álló Edward.
-Srácok, tudjátok ti hány óra van?-dörzsöltem a szememet.
-Persze. Meg is mondom neked pontosan.-vette elő a telefonját John, aztán ki tört belőle a röhögés, és nem bírta abba hagyni. Konkrétan tőle zengett a kis londoni utca.
-Mi olyan vicces tesó?-nézte vigyorogva Edward. John csak az orra elé nyomta a telefont, mire Edward-ból is kitört a röhögés.
-Szóval hány óra van?-ásítottam.
-1:25.-mondta röhögve John, mire én pár másodpercig hunyorogva meredtem rájuk, aztán belőlem is kitört a röhögés.
És ez így ment vagy tíz percen keresztül. A földön fetrengve röhögtünk, aztán abba hagytuk, végül összenéztünk, és ismét kitört belőlünk a röhögés.
-Hé, ez nem az én pulcsim?-nézett rám Edward, mikor kiröhögtük magunkat.
-Nem, ez az enyém.-rázta a fejét John.
-Pedig pont úgy néz ki, mint az enyém. Ott van az a fura volt.-bökött a mellkasomra Edward.
-Akkor ez a tied. De mit keres nálad, Sarah?-nézett rám kérdőn John.
-Fogalmam sincs. Siettem le, és ez volt az első pulcsi ami a kezem ügyébe akadt. Majd vissza adom, csak most nem szeretnék meg fázni.-tápászkodtam fel a földről.
-Tied lehet. Majd veszek másikat.-mosolygott Edward, mikor felsegítettem.
-Köszi.-mosolyodtam el én is.-Egyébként miért is jöttetek?
-Ja, csak szólni akartunk, hogy Liam-nak még nem sikerült találnia neked értelmes menedzsert, így kitalálta, hogy addig magához vesz, viszont ezzel annyi baj, hogy mi ugye Írek vagyunk, és...öhm....izé...-kereste a szavakat John.
-Hozzánk kéne költöznöd, Dublin-ba.-mondta ki végül Edward.
-HOGY MI?!-fakadtam ki.
-Mondtam, hogy ki lesz akadva.-húzta el a száját John.
-Nem örökre, csak egy hónapra, vagy talán kettőre.-nyugtatott Edward.
-És az Edward-tól legtávolabbi szobát kapod.-tette hozzá John, mire Edward furán nézett rá.
-Jó, legyen.-sóhajtottam.-És mikor költözök?
-Holnap. Vagy is, ma.-harapott bele az alsó ajkába John.
-Van más választásom?-néztem rájuk fáradtan.
-Nem nagyon, mivel aláírtad a szerződést, de ne legyél elkenődve. Ryan meg Skyler bármikor eljöhetnek.-próbált meg feldobni Edward.
-Más egyéb?-sóhajtottam egy nagyot.
-Ha gondolod segítünk pakolni, bár most még nem sok cucc kell, csak a ruhák.-ajánlotta fel kedvesen John.
-Azt megköszönném.-mosolyodtam el.-Gyertek, menjünk fel. Totál szétfagytam.-dörzsöltem a karomat, hogy felmelegedjek.
-Menjünk mielőtt megfázol.-indult el az ajtó felé John, és óvatosan benyitott.-Gyertek.-intett a kezével.
Felsettenkedtünk a szobámba, én pedig előhalásztam a hatalmas bőröndömet.
-Akkor gondoljuk át, hogy mi kell.-huppantam le az ágyamra.-Érezzétek otthon magatokat.-mosolyogtam rájuk.
-Okéééé.-vetődött be az ágyamba John, és szerintem elaludt.
-Akkor én kezdem a ruhákkal.-léptem a szekrényemhez. Edward bólintott, és letelepedett az egyik babzsákfotelembe.
-Szerintem szórd ki az összeset John-ra, aztán válogatunk.-vihogott Edward.
-Még ébren vagyok.-mondta szerintem félig álmában John.
-Nyugodtan dobáld rá a cuccokat.-legyintett Edward miközben mellém lépett, és elkezdte rádobálni a cuccokat John-ra.
-Testvéri szeretet.-röhögtem.
-Az. Én szeretem John-t, de egyébként is az ágyra dobálnánk a cuccokat.-vonta meg a vállát.
Hát kb. így telt a pakolás. Miközben én meg Edward a ruhákat válogattuk, John a ruhakupac alatt aludt.
-Na ne szórakozz, hogy neked ilyen pólód is van.-emelte fel Edward a Rock Out feliratú pólómat.
-Jééééé, ez még meg van.-nyúltam érte.
-Nem-nem. Ez már az enyém.-szorította magához.
-A-a. Ezt még Amerikából rendeltem, mikor megismertelek titeket. Add ide.-rángattam ki a kezéből.
-Hé, srácok. Miért nem látok?-hallottuk John tompa hangját a ruha kupac alól.
-Mert rajtad vannak a cuccaim.-vihogtam, miközben lehámoztam róla a cuccokat.
-Hány óra van?-dörzsölte a szemét álmosan.
-Fél öt.-nézte a telefonját Edward.
-Akkor pakolásszatok még.-dőlt vissza a ruhákra.
-Hol is tartottunk?-néztem kérdőn Edward-ra.-Ja, igen. Add vissza.-nyúltam megint a pólómért.
-Jó, oké. De egy ilyet majd be kell szereznem.-dobta oda nekem a pólót vihogva.
-Nem vagy éhes?-hajtogattam be a bőröndbe még egy adag ruhát.
-De, egy kicsit. Johhnn. Kérsz kaját?-rángatta a tesóját.
-Hagyjál már aludni.-húzta a fejébe a párnát John.
-Nem éhes.-állapította meg Edward.
-Akkor gyere, harapjunk valamit.-indultam el az ajtó felé, és kilestem. Edward mögöttem várakozott, én pedig intettem, hogy mehetünk. Kisettenkedtünk a konyhába, és a lehető legnagyobb csendben kinyitottam a hűtőt.
-Hallod, ez üres. Van itt pár banán, meg narancslé. Ennyi.-néztem a szinte üres hűtőt.
-Banán az jó lesz. Majd a reptéren kajálunk.-nyúlt a gyümölcsért Edward.
-Azt hittem, hogy John a banános.-nevettem.
-Én is szeretem, de ő jobban. Ő általában annyit eszik belőle, hogy rosszul lesz.-vihogott.
-Gyere, inkább menjünk vissza, mielőtt Sky felébred.-rángattam vissza a szobámba Edward-ot.
-BANÁÁÁÁÁÁÁN.-ordított John, mikor meglátta Edward kezébe a gyümölcs köteget.
-John, csiti van.-néztem rá mérgesen.
-Bocsi.-mondta teli szájjal.
Azt hiszem reggel 10re sikerült mindent össze pakolnom 2 bőröndbe, és a gépünk fél 2kor indult, de még volt egy kis gond. Valahogy be kellett adni Skyler-nek, és Ryan-nek.
-Jó reggelt.-mosolygott rám Skyler, mikor kicsoszogott a konyhába. Az ikreket direkt bezártam a szobámba, mert nem akartam, hogy zavarjanak.
-Skyler, figyelj. Beszélnünk kell.-néztem rá komolyan.
-Baj van?-pislogott álmosan.
-Mondhatjuk úgy is.-sóhajtottam.-El kell költöznöm Dublin-ba egy-két hónapra.
-A lemezszerződés miatt?-húzta el a száját.
-Igen.-bólintottam.
-És mikor?-harapdálta a szája szélét.
-Fél 2kor indul a gép.-mondtam fájdalmasan.
-HOGY MI VAN?!-ordította el magát.
-Sajnálom, de nincs választásom.-ráztam a fejemet.
-Nem hagyhatsz itt csak így hónapokra.-tört ki Skyler-ből a zokogás. Szorosan átöleltem, és a haját simogatva vigasztaltam, aztán valaki gyengéden átölelt minket is. John és Edward kiszabadult.
-Nem lesz semmi baj.-suttogta Edward.
-Megígéritek, hogy vigyáztok rá?-szipogott Skyler, mire én elmosolyodtam.
-Persze.-bólintott Ed.
-Ryan tudja már?-törölte le az arcát Sky.
-Nem. Csak te tudod eddig. Egész éjszaka pakoltunk.-vágtam rá.
-Egész éjszaka?-szaladt fel Skyler szemöldöke.-Mit kerestetek ti itt éjszaka?-nézett kérdőn az ikrekre.
-Hát az úgy volt, hogy gondoltuk meglátogatjuk Sarah-t.-kezdte Edward.
-És szóltunk is, hogy ma jövünk.-folytatta John.
-Csak azt nem mondtátok meg, hogy mikor. Így fogtátok magatokat, és hajnali 1 órakor ide jöttetek, hogy "meglátogassatok".-fejeztem be helyettük.
-Pontosan.-vihogott John.
-Úgyhogy én meg Sarah egész éjszaka pakoltunk, amíg John a ruhakupac aludt.-ásított Edward.
-John te főzöl kávét.-vágtam le magamat az asztalhoz, és rajtam is eluralkodott a fáradtság.
-Én narancslevet kérek.-ült le mellém Edward, és a vállamra hajtotta a fejét. El is aludt.
-Gyere, inkább menjünk vissza, mielőtt Sky felébred.-rángattam vissza a szobámba Edward-ot.
-BANÁÁÁÁÁÁÁN.-ordított John, mikor meglátta Edward kezébe a gyümölcs köteget.
-John, csiti van.-néztem rá mérgesen.
-Bocsi.-mondta teli szájjal.
Azt hiszem reggel 10re sikerült mindent össze pakolnom 2 bőröndbe, és a gépünk fél 2kor indult, de még volt egy kis gond. Valahogy be kellett adni Skyler-nek, és Ryan-nek.
-Jó reggelt.-mosolygott rám Skyler, mikor kicsoszogott a konyhába. Az ikreket direkt bezártam a szobámba, mert nem akartam, hogy zavarjanak.
-Skyler, figyelj. Beszélnünk kell.-néztem rá komolyan.
-Baj van?-pislogott álmosan.
-Mondhatjuk úgy is.-sóhajtottam.-El kell költöznöm Dublin-ba egy-két hónapra.
-A lemezszerződés miatt?-húzta el a száját.
-Igen.-bólintottam.
-És mikor?-harapdálta a szája szélét.
-Fél 2kor indul a gép.-mondtam fájdalmasan.
-HOGY MI VAN?!-ordította el magát.
-Sajnálom, de nincs választásom.-ráztam a fejemet.
-Nem hagyhatsz itt csak így hónapokra.-tört ki Skyler-ből a zokogás. Szorosan átöleltem, és a haját simogatva vigasztaltam, aztán valaki gyengéden átölelt minket is. John és Edward kiszabadult.
-Nem lesz semmi baj.-suttogta Edward.
-Megígéritek, hogy vigyáztok rá?-szipogott Skyler, mire én elmosolyodtam.
-Persze.-bólintott Ed.
-Ryan tudja már?-törölte le az arcát Sky.
-Nem. Csak te tudod eddig. Egész éjszaka pakoltunk.-vágtam rá.
-Egész éjszaka?-szaladt fel Skyler szemöldöke.-Mit kerestetek ti itt éjszaka?-nézett kérdőn az ikrekre.
-Hát az úgy volt, hogy gondoltuk meglátogatjuk Sarah-t.-kezdte Edward.
-És szóltunk is, hogy ma jövünk.-folytatta John.
-Csak azt nem mondtátok meg, hogy mikor. Így fogtátok magatokat, és hajnali 1 órakor ide jöttetek, hogy "meglátogassatok".-fejeztem be helyettük.
-Pontosan.-vihogott John.
-Úgyhogy én meg Sarah egész éjszaka pakoltunk, amíg John a ruhakupac aludt.-ásított Edward.
-John te főzöl kávét.-vágtam le magamat az asztalhoz, és rajtam is eluralkodott a fáradtság.
-Én narancslevet kérek.-ült le mellém Edward, és a vállamra hajtotta a fejét. El is aludt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése