2012 július
Az nap mikor megkaptam a lemezszerződés lehetőségét 4 óra körül elmentem az egyik kedvenc klubomba.
Levágtam magamat a pulthoz, és kértem egy koktélt.
-Hello szépség.-ült le mellém egy 30 év körüli pasas, és már a leheletén is éreztem, hogy nem most érkezett.
-Kopj le.-fordultam el.
-Hallod, hozzád beszélek.-fogta meg a vállamat.
-Ha ő azt mondja, hogy kopj le, akkor tedd azt seggfej.-csattant fel a pultos srác.
-Bocs tesó. Nem tudtam, hogy foglalt.-állt fel feltartott kézzel tag, és elment.
-Köszönöm.-mosolyogtam rá hálásan.
-Máskor is.-bólintott kedvesen.
-Hé, Drew. Gyere már. Segíts pakolni.-szólt egy srác ismerős akcentussal. Odakaptam a fejemet ennek hallatán, és döbbenten bámultam a hátsó kijárnál álló alakot.
-Gabe?-döbbentem le teljesen.
-Honnan tudod a nevemet?-kérdezte még mindig azzal a magyaros akcentussal.
-Sarah vagyok.-mondtam magyarul, és mi tagadás, eléggé törtem.
-Sarah? Az unokatesóm?-szaladt fel a szemöldöke, és most már ő is magyarul beszélt.
-Ki más?-pattantam fel, és megöleltem.-Hogy vagy? És amúgy miújság?-kérdeztem feldobódva.
-Hogy vagyok? Hogy hogy vagyok? Te meg vagy húzatva? Eljöttél otthonról szó nélkül, mindent hátrahagyva, és most, mintha mi sem történt volna, ide jössz, hogy mi újság. Mond, te meghibbantál? Azt sem tudtuk, hogy élsz-e, vagy, hogy egyáltalán jól vagy-e, az apád megszökött, és utánad jött, te pedig azt kérdezed, hogy én hogy vagyok?-ordított.
-Igen, megkérdeztem, hogy hogy vagy, és, hogy mi újság, mert több, mint más fél éve nem láttalak, és nem szeretnék arról az időszakról. A múlt már elmúlt, ideje lenne tovább lépni, ahogy én is tettem.
-Tovább lépni? Neked az a továbblépés, hogy eljössz Angliába, és játszod a Brit lánykát? Nézz szembe a tényekkel. Te egy magyar lány vagy, akinek az apja gyilkos, és aki elszökött otthonról, mert nehéz volt neki. Ennyi. Nincs tovább.
-Van valami probléma, Sarah?-lépett mellém Ryan.
-Sejtettem, hogy felszedtél valami cicafiú barátot.-jegyezte meg Gabe.
-Cicafiú? Barát?-nevetett Ryan.-Ember, kissé el vagy tájolódva.-rázta a fejét.
-Gabe, szerintem vegyük úgy, hogy mi soha a büdös életben nem ismertük egymást. Rendben? Jó, szervusz.-fordultam sarkon, és kimentem a bárból.
-Hé, Sarah. Várj már meg. Hova rohansz? Egyáltalán ki a fene volt ez?-loholt utánam Ryan.
-Gabe, az unokatestvérem, és épp az imént vágta a fejemhez, hogy én a büdös életben nem leszek más, csak egy magyar lányka.-dőltem neki egy épület falának.
-Te is tudod, hogy ez hülyeség.-rázta a fejét.-Hisz máris több vagy, mint egy "magyar lányka".-mosolygott rám.
-Több?-néztem fel rá.
-Több. Ma ajánlottak neked lemezszerződést, Edward és John Grimes a két legjobb barátod, van rendes munkád... soroljam még?-vigyorgott.
-Nem kell.-ráztam meg a fejemet nevetve.
-Akkor jó.-bólintott.-Gyere, menjünk haza.-intett. Ellöktem magamat a faltól, és elindultunk a hosszú utcán.
-Egyébként azt honnan szedted, hogy Edward meg John a legjobb barátaim?-néztem rá kérdőn.
-Én a tesód vagyok, Skyler a legjobb barátnőd, Jenny-vel már alig beszélsz, viszont ha jól tudom az ikrekkel napi szinten.-magyarázta mosolyogva.
-És tényleg.-nevettem.
-Bocs tesó. Nem tudtam, hogy foglalt.-állt fel feltartott kézzel tag, és elment.
-Köszönöm.-mosolyogtam rá hálásan.
-Máskor is.-bólintott kedvesen.
-Hé, Drew. Gyere már. Segíts pakolni.-szólt egy srác ismerős akcentussal. Odakaptam a fejemet ennek hallatán, és döbbenten bámultam a hátsó kijárnál álló alakot.
-Gabe?-döbbentem le teljesen.
-Honnan tudod a nevemet?-kérdezte még mindig azzal a magyaros akcentussal.
-Sarah vagyok.-mondtam magyarul, és mi tagadás, eléggé törtem.
-Sarah? Az unokatesóm?-szaladt fel a szemöldöke, és most már ő is magyarul beszélt.
-Ki más?-pattantam fel, és megöleltem.-Hogy vagy? És amúgy miújság?-kérdeztem feldobódva.
-Hogy vagyok? Hogy hogy vagyok? Te meg vagy húzatva? Eljöttél otthonról szó nélkül, mindent hátrahagyva, és most, mintha mi sem történt volna, ide jössz, hogy mi újság. Mond, te meghibbantál? Azt sem tudtuk, hogy élsz-e, vagy, hogy egyáltalán jól vagy-e, az apád megszökött, és utánad jött, te pedig azt kérdezed, hogy én hogy vagyok?-ordított.
-Igen, megkérdeztem, hogy hogy vagy, és, hogy mi újság, mert több, mint más fél éve nem láttalak, és nem szeretnék arról az időszakról. A múlt már elmúlt, ideje lenne tovább lépni, ahogy én is tettem.
-Tovább lépni? Neked az a továbblépés, hogy eljössz Angliába, és játszod a Brit lánykát? Nézz szembe a tényekkel. Te egy magyar lány vagy, akinek az apja gyilkos, és aki elszökött otthonról, mert nehéz volt neki. Ennyi. Nincs tovább.
-Van valami probléma, Sarah?-lépett mellém Ryan.
-Sejtettem, hogy felszedtél valami cicafiú barátot.-jegyezte meg Gabe.
-Cicafiú? Barát?-nevetett Ryan.-Ember, kissé el vagy tájolódva.-rázta a fejét.
-Gabe, szerintem vegyük úgy, hogy mi soha a büdös életben nem ismertük egymást. Rendben? Jó, szervusz.-fordultam sarkon, és kimentem a bárból.
-Hé, Sarah. Várj már meg. Hova rohansz? Egyáltalán ki a fene volt ez?-loholt utánam Ryan.
-Gabe, az unokatestvérem, és épp az imént vágta a fejemhez, hogy én a büdös életben nem leszek más, csak egy magyar lányka.-dőltem neki egy épület falának.
-Te is tudod, hogy ez hülyeség.-rázta a fejét.-Hisz máris több vagy, mint egy "magyar lányka".-mosolygott rám.
-Több?-néztem fel rá.
-Több. Ma ajánlottak neked lemezszerződést, Edward és John Grimes a két legjobb barátod, van rendes munkád... soroljam még?-vigyorgott.
-Nem kell.-ráztam meg a fejemet nevetve.
-Akkor jó.-bólintott.-Gyere, menjünk haza.-intett. Ellöktem magamat a faltól, és elindultunk a hosszú utcán.
-Egyébként azt honnan szedted, hogy Edward meg John a legjobb barátaim?-néztem rá kérdőn.
-Én a tesód vagyok, Skyler a legjobb barátnőd, Jenny-vel már alig beszélsz, viszont ha jól tudom az ikrekkel napi szinten.-magyarázta mosolyogva.
-És tényleg.-nevettem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése