2011 február
Másnap reggel mivel Edward még nagyban húzta a lóbőrt (vissza gondolva nem nagyon bántam, mert elkerültem egy kínos beszélgetést), John vitt haza kocsival.
-Megjöttünk.-mosolygott rám biztatásképpen.
-Hát meg.-sóhajtottam.-Köszönöm, hogy befogadtatok tegnap.-néztem hálásan John-ra.
-Tudod. Barát segít a baráton.-ölelt át.
-Tudom.-bólintottam, és kiszálltam a kocsiból, John pedig elhajtott a kocsival. Egy ideig még néztem az egyre távolodó autót, aztán fogtam magamat, és bementem a lakásba. Próbáltam csendben kinyitni az ajtót, de sajnos nem sikerült, így a konyhában ügyködő Ryan rögtön hozzám sietett, és szorosan átölelt.
-Annyira aggódtam érted.-mondta erőtlen hangon.
-Élek, és semmi bajom.-sóhajtottam.
-Figyelj Sarah. Sajnálom amit a fejedhez vágtam. Felkaptam a vizet azon, hogy nem mondtad el, pedig tudod jól, hogy bízhatsz bennem, hisz tesók vagyunk. Tudod.-mosolygott, de a szemén látszott a megbánás, és a bűntudat.
-Semmi gond. El kellett volna mondanom, csak nem tudtam hogy reagáltad volna le.
-Akkor szent a béke?-kérdeztem reménykedve.
-Persze.-vigyorogtam, és megint átöleltem.
-ÚRISTEN. Sarah. Azt hittem már sosem látlak viszont.-ugrott ránk Skyler.-Egyáltalán hol voltál?-tolt el magától.
-Az ikreknél. Nagyon kedvesek voltak. Mindenben segítettek amiben csak tudtak. Ritka jó emberek.-mosolyogtam.-Egyébként Edward egész jól csókol.-vihogtam, aztán leesett, hogy mit is mondtam, és éreztem, hogy vörösödöm.
-Hogy mi?-kerekedett ki Skyler szeme.
-Semmi.-harapdáltam a számszélét.
-Nem, nem. Ezt már nem magyarázod ki. Mindent akarok tudni. Most.-ráncigált be a szobájába Skyler.
-Hé, és velem mi lesz?-szólt utánunk Ryan.
-Csaj megbeszélés.-kurjantott vissza Sky. Ezen csak nevettem, de mikor Skyler levágta magát az ágyra, és a térdére könyökölve nézett rám belekezdtem a történetbe.
Apámat párnappal ezután elfogták, és visszavitték Magyarországra.
Természetesen minden barátom megtudta, hogy ki az apám, és azóta is mindenkinek elmondom, hogy igen, ő az apám, de nem érdekel, hogy az illető mit gondol a dologról. Megtanultam élni ezzel a... igazából nem is tudom minek nevezni ezt a dolgot. Talán hátrány? Mostanra szerencsére senki sem érdekel, hogy honnan jöttem, kik a szüleim, vagy hasonló feleslege dolgok. Érdekes, de én voltam a példa az embereknek, hogy miért ne ítélkezzenek ha nem ismernek valakit.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése