2012 augusztus
A következő amire emlékszem az az, hogy Edward felemel a földről, John pedig felveszi a telefont, és beleszól. Edward bevitt a nappaliba, és ott lerakott a kanapéra.
-Na, ne sírj. Kérlek.-ölelt át szorosan. Jó pár percig így ültünk a kanapén, aztán John bejött, és megmondta Edward-nak is, hogy mi történt. Ed is kicsit ledöbbent.
-Vissza kell mennem Londonba.-szipogtam.
-Sarah, hidd el én most rögtön vissza mennék veled, de Skyler megígértette velem, hogy nem engedlek vissza, mert úgy sem tudnál mit csinálni ebben a helyzetben, és most a karrieredre kellene koncentrálnod.-ült le a másik oldalamra John.
-De így, hogy tudom, hogy Ryan ott fekszik és...-tört ki belőlem megint a zokogás.
-Nem lesz semmi baj.-ölelt át megint Edward, John pedig a vállamat simogatta. Susannah (alias MommaJedward) állítólag már egy ideje elment, de nekem nem tűnt fel. Valahogy ez tűnt a legkisebb bajomnak.
-Főzzek egy teát?-nézett rám kedvesen John.
-Azt megköszönném.-bólogattam.
-Gyere, addig megmutatom a szobádat.-állt fel Edward, és felsegített.
Nem mentünk fel az emeletre, hanem az előtérből nyílt egy folyosó, ahol volt jó pár ajtó. Edward a folyosó végén lévő szoba felé vette az irányt, és benyitott. Egyszerű szoba volt fehér falakkal, hatalmas francia ággyal, egy szekrénnyel, és egy könyvespolccal. Vagyis, nem. A falakon poszterek voltak. Ha jól emlékszem, Beatles, Michael Jackson, és Jedward (egó) poszterek.
-Ez a te birodalmad.-mosolygott Edward.
-Ed, figyelj. Nagy kérés lenne, hogy egy kicsit egyedül hagyj?-néztem rá.
-Dehogy.-ingatta a fejét, és nyomott egy puszit a homlokomra.-Szólj ha valamire szükséged van.-tette hozzá.
-Köszönöm.-mosolyodtam el halványan, és lehuppantam az ágyra. Edward kisétált a szobából, és halkan becsukta maga mögött az ajtót.
Fogalmam sincs, hogy mennyi ideig lehettem egyedül, de egy idő után arra lettem figyelmes, hogy buborékok szállingóznak a szobámba. Zavarodottan ültem fel az ágyon, és a nyitott ablakra néztem. John vigyorogva állt az ablak előtt egy buborék fújóval a kezében. Okvetlenül is elmosolyodtam. Odasétáltam az ablakhoz, és kihajoltam rajta.
-Kész a tea, de már kihűlt, ezért kárpótlásul kapsz buborékot.-mosolygott, és még egy adagot kifújt a levegőbe.
-Azért még szívesen elfogadom azt a teát.-mosolyodtam el én is.
-Biztos? Ne főzzek újat? Azért az csak jobb melegen.-harapdálta a szája szélét John.
-John, mit szeretnél?-kuncogtam.
-Meghálálni azt, hogy segítettél. Az amit a repülőn mondtál kicsit elgondolkodtatott.-magyarázta.
-Tudod, barát segít a baráton.-hajoltam kijjebb az ablakon, és nyomtam egy puszit John homlokára.
-Tudom.-mosolygott.-Hallod, szívassuk már meg Edward-ot.-nézett rám huncut mosollyal.
-Mi a terv?-sóhajtottam fel.
-Mindjárt felöltöztetlek, megcsinálom a hajadat, meg kapsz egy napszemüveget, és kimegyünk a fanokhoz.-mászott be az ablakon.-És az lesz a szívatás, hogy te kérsz Edward-tól egy twilight-os képet, és ugye az olyan, hogy te a kezedet a mellkasára teszed, ő meg megfogja azt, és a homlokotokat egymásnak döntitek.-magyarázta, miközben a bőröndömhöz lépett, és elkezdte kidobálni a cuccaimat.-És akkor csókold meg. Agyf*szt fog kapni, már bocs a kifejezésért.-röhögött, és kivett a bőröndömből egy cicanadrágot, egy csizmát, egy fehér trikót meg egy kockás inget.-Ez jó lesz.-dobta az ágyra. Ezután a hajvasalómat vette a kezébe, és bedugta a konnektorba. Én ez idő alatt az ágyon ülve figyeltem a tevékenységeit, de mikor pittyegni kezdett a hajvasaló, John intett, hogy forduljak meg.
Kemény tíz perc alatt megcsinálta a sminkemet, a hajamat, és még átöltöznöm is sikerült.
-Na, jó lett?-forogtam.
-Ha Edward nem a tesóm lenne, tuti lenyúlnálak.-nevetett. Akkor ez igent jelent.-Tessék, nézd meg magad.-tartott elém egy kis tükröt, én pedig döbbenten néztem a benne lévő képet. Nagyon jó lett maga a smink is, és a hajam is. Edward nem hiszem, hogy meg fog ismerni.
-De valami még hiányzik.-harapdáltam a szám szélét.
-Igen, de mi?-húzta el a száját, aztán a csettintett egyet, és kiszaladt a szobából. Pár másodperc múlva egy Superman-es nyaklánccal tért vissza.
-Most már jó.-vigyorgott.
-Tökéletes.-mosolyogtam én is.
John-nak a mai napig sikerül az ami csak néhány embernek: felvidítani mikor szomorú vagyok. Egy jó vicc, vagy akár egy ölelés nem mindig elég. John az a srác aki mindent bevet, hogy felvidítsa az embereket. Ha kell fejen áll, hogy jobb kedve legyen a másik félnek. Nem véletlen ő és Edward a legjobb barátaim a mai napig.
John kimászott az ablakon, engem pedig kiemelt.
-Már csak előre kell settenkedni, úgyhogy Edward ne vegyen észre. Egyébként a neved Sophie, oké?-nézett rám, mire én bólintottam. John megfogta a csuklómat, és kirohantunk a kis tömegben.-Tudod, twilight.-kuncogott.
-Twilight.-bólogattam, és előszedtem a telefonomat az ingzsebemből.
-Sarah?-hallottam egy ismerős hangot.
-Psszt.-fogtam be a barátnőm száját.
-Alig ismertelek fel, de te mit keresel itt? Az előbb John bement megvigasztalni, és azt mondta az előbb, hogy inkább nem jössz ki.-nézett rám furcsán Marijke.
-John kitalálta, hogy szívassuk meg Edward-ot. Szerinted nem fog megismerni?-tártam szét a karomat, és végig néztem magamon.
-Én alig ismertelek meg, pedig jó pár éve barátnők vagyunk.-kuncogott.
Ja, igen. Ő Marijke, a skót barátnőm. Ő volt az egyik aki elfogadta azt, hogy apám gyilkos. Igazából soha sem találkoztunk, hisz nem volt rá lehetőség. Mindig csak Skype-on beszéltünk, és igazából akkor találkoztam vele először, mégis megismert. Furcsa dolgok ezek.
-Ki kér egy ölelést?-lépett hozzánk Edward, és látszott, hogy megakadt a szeme rajtam. Azon imádkoztam, hogy ne ismerjen fel.-Egy ölelés?-tárta szét a karját, én pedig nevetve odabújtam hozzá.
-Edward. Velem mi lesz?-nézett szomorúan Marijke.
-Bocsánat.-ölelte át őt is, és átvette a fényképezőjét. Amint megcsinálták a képet, Edward hozzám lépett, és elvette a telefonomat.
-Edward, én kaphatok twilight-os képet?-néztem rá aranyosan, és próbáltam magyaros akcentussal beszélni, hogy ne ismerje fel a hangomat se.
-Persze. Csajszi, megcsinálod?-nyomta Marijke kezébe a telefont.
-Ühüm.-mosolygott Marijke, és várta, hogy ebből mi sül ki. Edward megfogta a kezemet, és a mellkasára helyezte, miközben a tekintetét az enyémbe fúrta. A homlokunk összeért, én pedig mielőtt bármit reagálhatott volna megcsókoltam. Először kissé meglepődött, aztán éreztem, hogy belemosolyog a csókba.
-Szia Sarah.-vigyorgott miután elengedtem.
-Nem igaz, hogy nem ismertél fel.-nevettem.
-Ha valakinek ilyen jó sminkese van, és túl jó lesz az alkotás, akkor van ilyen.-röhögött John.
-Ez a te ötleted volt?-nézett felvont szemöldökkel John-ra.
-Persze.-vigyorgott John.
-Ezt még visszakapod.-ígérte meg Edward.
-Nézzétek a jó oldalát. Lett pár tök jó képeket.-adta vissza Marijke a telefonomat vigyorogva.
-Köszi, hogy nem árultál el.-öleltem át a lányt nevetve.
-Kíváncsi voltam magára a szívatásra, meg, hogy Edward milyen fejet fog vágni.-nevetett ő is.
-Ti ismeritek egymást?-nézett ránk furcsán.
-Ja, igen. Edward, bemutatom Marijke-t, az egyik legkedvesebb barátnőmet.-mutattam be őket egymásnak.
-Edwaaaaaaard. Ma még nem csináltunk semmi őrültséget.-jelentette be John.
-Ember, kit akarsz lesmárolni?-röhögtem.
-Nemtom'. Mondjuk őt.-bökött a mellettem álló Marijke-ra.-Hey girl, what's your name? What's your number? Do you have a boyfriend? You look like you need one.-énekelt John, én meg alig bírtam megállni, hogy ne nevessek Marijke döbbent arckifejezésén.
-John, ez sok volt neki. Ne sokkold a rajongókat a hülyeségeiddel.-röhögött Edward.
-Ne halj meg. Kérleeeeeek.-ölelte át John zokogva Marijke-t.
-Jól vagyok, csak kicsit megleptél.-vihogott Marijke.
-Akkor van barátod?-húzta el a száját John.
-Nincs.-rázta meg a fejét Marijke. John elvigyorodott, és ígéretéhez híven megcsókolta a lányt.
Igazából eddig fel sem tűnt, de ezek szerint mindenki minket figyelt, és kamerázott. Legalább idő előtt híres leszek...
-Főzzek egy teát?-nézett rám kedvesen John.
-Azt megköszönném.-bólogattam.
-Gyere, addig megmutatom a szobádat.-állt fel Edward, és felsegített.
Nem mentünk fel az emeletre, hanem az előtérből nyílt egy folyosó, ahol volt jó pár ajtó. Edward a folyosó végén lévő szoba felé vette az irányt, és benyitott. Egyszerű szoba volt fehér falakkal, hatalmas francia ággyal, egy szekrénnyel, és egy könyvespolccal. Vagyis, nem. A falakon poszterek voltak. Ha jól emlékszem, Beatles, Michael Jackson, és Jedward (egó) poszterek.
-Ez a te birodalmad.-mosolygott Edward.
-Ed, figyelj. Nagy kérés lenne, hogy egy kicsit egyedül hagyj?-néztem rá.
-Dehogy.-ingatta a fejét, és nyomott egy puszit a homlokomra.-Szólj ha valamire szükséged van.-tette hozzá.
-Köszönöm.-mosolyodtam el halványan, és lehuppantam az ágyra. Edward kisétált a szobából, és halkan becsukta maga mögött az ajtót.
Fogalmam sincs, hogy mennyi ideig lehettem egyedül, de egy idő után arra lettem figyelmes, hogy buborékok szállingóznak a szobámba. Zavarodottan ültem fel az ágyon, és a nyitott ablakra néztem. John vigyorogva állt az ablak előtt egy buborék fújóval a kezében. Okvetlenül is elmosolyodtam. Odasétáltam az ablakhoz, és kihajoltam rajta.
-Kész a tea, de már kihűlt, ezért kárpótlásul kapsz buborékot.-mosolygott, és még egy adagot kifújt a levegőbe.
-Azért még szívesen elfogadom azt a teát.-mosolyodtam el én is.
-Biztos? Ne főzzek újat? Azért az csak jobb melegen.-harapdálta a szája szélét John.
-John, mit szeretnél?-kuncogtam.
-Meghálálni azt, hogy segítettél. Az amit a repülőn mondtál kicsit elgondolkodtatott.-magyarázta.
-Tudod, barát segít a baráton.-hajoltam kijjebb az ablakon, és nyomtam egy puszit John homlokára.
-Tudom.-mosolygott.-Hallod, szívassuk már meg Edward-ot.-nézett rám huncut mosollyal.
-Mi a terv?-sóhajtottam fel.
-Mindjárt felöltöztetlek, megcsinálom a hajadat, meg kapsz egy napszemüveget, és kimegyünk a fanokhoz.-mászott be az ablakon.-És az lesz a szívatás, hogy te kérsz Edward-tól egy twilight-os képet, és ugye az olyan, hogy te a kezedet a mellkasára teszed, ő meg megfogja azt, és a homlokotokat egymásnak döntitek.-magyarázta, miközben a bőröndömhöz lépett, és elkezdte kidobálni a cuccaimat.-És akkor csókold meg. Agyf*szt fog kapni, már bocs a kifejezésért.-röhögött, és kivett a bőröndömből egy cicanadrágot, egy csizmát, egy fehér trikót meg egy kockás inget.-Ez jó lesz.-dobta az ágyra. Ezután a hajvasalómat vette a kezébe, és bedugta a konnektorba. Én ez idő alatt az ágyon ülve figyeltem a tevékenységeit, de mikor pittyegni kezdett a hajvasaló, John intett, hogy forduljak meg.
Kemény tíz perc alatt megcsinálta a sminkemet, a hajamat, és még átöltöznöm is sikerült.
-Na, jó lett?-forogtam.
-Ha Edward nem a tesóm lenne, tuti lenyúlnálak.-nevetett. Akkor ez igent jelent.-Tessék, nézd meg magad.-tartott elém egy kis tükröt, én pedig döbbenten néztem a benne lévő képet. Nagyon jó lett maga a smink is, és a hajam is. Edward nem hiszem, hogy meg fog ismerni.
-De valami még hiányzik.-harapdáltam a szám szélét.
-Igen, de mi?-húzta el a száját, aztán a csettintett egyet, és kiszaladt a szobából. Pár másodperc múlva egy Superman-es nyaklánccal tért vissza.
-Most már jó.-vigyorgott.
-Tökéletes.-mosolyogtam én is.
John-nak a mai napig sikerül az ami csak néhány embernek: felvidítani mikor szomorú vagyok. Egy jó vicc, vagy akár egy ölelés nem mindig elég. John az a srác aki mindent bevet, hogy felvidítsa az embereket. Ha kell fejen áll, hogy jobb kedve legyen a másik félnek. Nem véletlen ő és Edward a legjobb barátaim a mai napig.
John kimászott az ablakon, engem pedig kiemelt.
-Már csak előre kell settenkedni, úgyhogy Edward ne vegyen észre. Egyébként a neved Sophie, oké?-nézett rám, mire én bólintottam. John megfogta a csuklómat, és kirohantunk a kis tömegben.-Tudod, twilight.-kuncogott.
-Twilight.-bólogattam, és előszedtem a telefonomat az ingzsebemből.
-Sarah?-hallottam egy ismerős hangot.
-Psszt.-fogtam be a barátnőm száját.
-Alig ismertelek fel, de te mit keresel itt? Az előbb John bement megvigasztalni, és azt mondta az előbb, hogy inkább nem jössz ki.-nézett rám furcsán Marijke.
-John kitalálta, hogy szívassuk meg Edward-ot. Szerinted nem fog megismerni?-tártam szét a karomat, és végig néztem magamon.
-Én alig ismertelek meg, pedig jó pár éve barátnők vagyunk.-kuncogott.
Ja, igen. Ő Marijke, a skót barátnőm. Ő volt az egyik aki elfogadta azt, hogy apám gyilkos. Igazából soha sem találkoztunk, hisz nem volt rá lehetőség. Mindig csak Skype-on beszéltünk, és igazából akkor találkoztam vele először, mégis megismert. Furcsa dolgok ezek.
-Ki kér egy ölelést?-lépett hozzánk Edward, és látszott, hogy megakadt a szeme rajtam. Azon imádkoztam, hogy ne ismerjen fel.-Egy ölelés?-tárta szét a karját, én pedig nevetve odabújtam hozzá.
-Edward. Velem mi lesz?-nézett szomorúan Marijke.
-Bocsánat.-ölelte át őt is, és átvette a fényképezőjét. Amint megcsinálták a képet, Edward hozzám lépett, és elvette a telefonomat.
-Edward, én kaphatok twilight-os képet?-néztem rá aranyosan, és próbáltam magyaros akcentussal beszélni, hogy ne ismerje fel a hangomat se.
-Persze. Csajszi, megcsinálod?-nyomta Marijke kezébe a telefont.
-Ühüm.-mosolygott Marijke, és várta, hogy ebből mi sül ki. Edward megfogta a kezemet, és a mellkasára helyezte, miközben a tekintetét az enyémbe fúrta. A homlokunk összeért, én pedig mielőtt bármit reagálhatott volna megcsókoltam. Először kissé meglepődött, aztán éreztem, hogy belemosolyog a csókba.
-Szia Sarah.-vigyorgott miután elengedtem.
-Nem igaz, hogy nem ismertél fel.-nevettem.
-Ha valakinek ilyen jó sminkese van, és túl jó lesz az alkotás, akkor van ilyen.-röhögött John.
-Ez a te ötleted volt?-nézett felvont szemöldökkel John-ra.
-Persze.-vigyorgott John.
-Ezt még visszakapod.-ígérte meg Edward.
-Nézzétek a jó oldalát. Lett pár tök jó képeket.-adta vissza Marijke a telefonomat vigyorogva.
-Köszi, hogy nem árultál el.-öleltem át a lányt nevetve.
-Kíváncsi voltam magára a szívatásra, meg, hogy Edward milyen fejet fog vágni.-nevetett ő is.
-Ti ismeritek egymást?-nézett ránk furcsán.
-Ja, igen. Edward, bemutatom Marijke-t, az egyik legkedvesebb barátnőmet.-mutattam be őket egymásnak.
-Edwaaaaaaard. Ma még nem csináltunk semmi őrültséget.-jelentette be John.
-Ember, kit akarsz lesmárolni?-röhögtem.
-Nemtom'. Mondjuk őt.-bökött a mellettem álló Marijke-ra.-Hey girl, what's your name? What's your number? Do you have a boyfriend? You look like you need one.-énekelt John, én meg alig bírtam megállni, hogy ne nevessek Marijke döbbent arckifejezésén.
-John, ez sok volt neki. Ne sokkold a rajongókat a hülyeségeiddel.-röhögött Edward.
-Ne halj meg. Kérleeeeeek.-ölelte át John zokogva Marijke-t.
-Jól vagyok, csak kicsit megleptél.-vihogott Marijke.
-Akkor van barátod?-húzta el a száját John.
-Nincs.-rázta meg a fejét Marijke. John elvigyorodott, és ígéretéhez híven megcsókolta a lányt.
Igazából eddig fel sem tűnt, de ezek szerint mindenki minket figyelt, és kamerázott. Legalább idő előtt híres leszek...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése